Magyarországon szinte teljesen ismeretlen Pal'o Bielik szlovák filmrendező Negyvennégy című csehszlovák filmje. Az 1957-es, Frontmozi vetítéssorozatunkban most levetített első világháborús dráma rendezőjét jórészt elfeledték, és a névtelen színészek miatt sem kerül gyakran reflektorfénybe. A Negyvennégy azonban igazi kuriózum, a háborús filmek iránt érdeklődőknek egyenesen kötelező darab.

Amint arra a vetítést megelőző beszélgetés során Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója és G. Kovács László történész kedvcsinálójában is utalás esett: a filmnek bizony nem igazán vannak gyenge pontjai, nincsenek benne üresjáratok – a néző csaknem két óra tömény izgalommal szembesülhet, méghozzá olyan képi világgal, amely 2015-ben is megállja helyét.

A film olyan szlovák kiskatonákról szól, akik úgy döntöttek, nem kívánnak részt venni tovább a háborús hatalmi játszmában, csupán élni, túlélni akarnak. És persze szeretni, hiszen férfi és nő kapcsolata a mozi másik fontos motívuma. A drámai végkifejlet igazi katarzisban csúcsosodik ki. A film tanulsága, hogy a nagyhatalmak háborúja nem a kisemberek érdekét szolgálja: a hatalmi célok elérése közben semmi sem drága – különösen az emberélet nem.

A Frontmozi rendezvénysorozat minden hónap második szerdáján olyan első világháborús filmdarabot mutat be a közönség számára, amely méltó arra, hogy széles körben is ismertté váljon. Ennek keretében az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság, a Habsburg Történeti Intézet és a Szlovák Intézet rendezésében 2015. április 8-án Pal'o Bielik Negyvennégy című filmjét vetítettük az Uránia Nemzeti Filmszínházban.