Arcképek az Osztrák-Magyar Monarchiából: Erzsébet királyné
A Habsburg Történeti Intézet rendezvénysorozatának 2019. június 11-ei eseményén Vér Eszter Virág történész, az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszékének oktatója tartott előadást, Erzsébet és a magyarok címmel.
Erzsébetről a ma bennünk élő kép az Osztrák-Magyar Monarchia idején formálódó magyarországi kultusz hagyományán alapul, ám kortárs emlékezetét a Romy Schneider főszereplésével készült filmtrilógia jelentősen átformálta – nyitotta meg előadását Vér Eszter Virág.
A történész előadásában a királyné személyéhez köthető magyar érdekességek hátterét és valóságalapját mutatta be.
Erzsébet megítélése szinkronban volt a Ferenc József-kori megítéléssel. Az uralkodóról kialakult negatív kép az imázs építésnek és az 1867-es kiegyezésnek köszönhetően kezdett pozitívvá alakulni. Ennek ellenpontja az Erzsébetről alkotott negatív kép, amely a korabeli közvélemény azon meggyőződéséből fakadt, mely szerint Erzsébet nem kívánt, nem tudott eleget tenni a sokak által elvárt uralkodói kötelezettségeknek. A császárné háttérbe szorulását azonban a személyét ért folyamatos támadásokkal indokolta – ismertette Erzsébet helyzetét a történész.
Hozzátette: ez a fajta feszültség az 1870-es években vált egyre szembetűnőbbé, a negatív megítélés pedig két forrásból eredt: egyrészt az udvari társadalom elutasító hozzáállásából, másrészt a nyugati birodalom alattvalóinak ellenszenvéből. Ugyanakkor Erzsébet császárnéhoz nem méltó allűrjei – megjelenése, viselkedése – a német sajtóban is megjelentek, amely csak erősítette a császárnéról kialakult negatív képet – fűzte hozzá.
„A lapokban a császárnéi szerepkörhöz alkalmazkodni képtelen személyiség vonásai mellett, egy olyan nő alakja jelenhetett meg az olvasóközönség előtt, aki a tradicionális női szerepeit nem teljesítette, sőt anyaként és feleségként is megbukott.” Az a kép élt róla, hogy kötelessége teljesítései helyett többnyire magánemberként időzött valamely más országban, amíg a császár minden erejével a birodalom gondjainak megoldásain fáradozott – mondta a történész.
Az uralkodópár ambivalens megítélése Magyarországon is jelen volt, ugyanakkor Erzsébet fokozatos magyarországi népszerűségének növekedéséhez nemcsak szimbolikus, jelzésértékű cselekedetei alapozták meg, hanem Ferenc József uralkodásának kezdeti periódusában követett magyar politikája is – hangsúlyozta VérEszter Virág.
A történész kiemelte Andrássy Gyula személyét, akinek nagy szerepe volt Erzsébet királyné kultuszának kiépítésében. „Erzsébet kultusszá tétele, illetve kanonizálása Andrássy miniszterelnökségének első fázisában valósulhatott meg, kiteljesedése pedig külügyminiszterségének időszakára, tehát az 1870-es évekre tehető – ismertette Vér Eszter Virág.
