Arcképek az Osztrák-Magyar Monarchiából: IV. Károly
A Habsburg Történeti Intézet rendezvénysorozatának 2019. november 21-i eseményén Kovács Gergely, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány képviselője, okleveles posztulátor tartott előadást az utolsó magyar uralkodóról, Károly király boldogsága címmel.
Bevezetőjében Nagy Beatrix moderátor elmondta: már önmagában a mostani előadás dátuma is különleges, hiszen 103 évvel ezelőtt ezen a napon halt meg Ferenc József, akit aztán éppen IV. Károly követett az uralkodásban. Károlyt 2004-ben II. János Pál pápa avatta boldoggá.
Kovács Gergely az utolsó magyar király életútja kapcsán elmondta: rendkívül érdekes, hogy Károly „családi hiányaiból” micsoda „bőség” fakadt. Ezek által olyan céljai lettek, ami által egy igen különleges férj és apaszerepet kezdett el hordozni, és minden uralkodói teljességéhez és végső soron boldoggá avatásához is hozzájárult.
A posztulátor elmondta: a madeirai szigetlakók az ott elhunyt uralkodót már életében szentnek tartották, sírhelye pedig zarándokhely lett. Ez a tisztelet aztán innen terjedt át az európai kontinensre: az első európai kultuszhelye Bécsben létesült a Szent Mihály templomban, majd Magyarországon ezt követte a Tihanyi kálvária, a ciráki templom és egy zalaegerszegi kegyhely. A Károlyt tisztelő magyar imatagozat 1950-ben alakult meg, amely mintegy 700 taggal a mai napig működik – mondta el az előadó.
Az imaliga jellegével kapcsolatban az is kiderült: Károly születésnapja körül minden évben van egy nemzetközi zarándoklat, a többi hónapban pedig mindenki, ki-ki a maga életvitele szerint ajánl fel valamilyen áldozatot, illetve imádkozik az uralkodó szentté avatásáért – korábban boldoggá avatásért.
A posztulátor érdekességként elárulta: Károly esetében a boldoggá avatáshoz szükséges tanúvallomásokból 85 gyűlt össze, ami rendkívüli számnak számít, hiszen átlagosan 15-20 a megszokott. Ezeket 1954-ben adták át Rómában, összesen 13 kötetnyi anyagot tartalmazott, és 1955-ben meg is kapta az eljárás a „jóváhagyást”, miszerint nincs ellenvetés. A 2004-es boldoggá avatáshoz egy 1960-as brazíliai eset nagyban hozzájárult, ahol egy amputálás előtt álló nő „csodás módon” meggyógyult.
Kovács Gergely hangsúlyozta: egy boldoggá, szentté avatásnál mindig nagyon fontos az időtényező, hiszen évtizedek alatt le tud tisztulni egy adott személyről a politikai tevékenysége, ez Károly esetén is így történt, így az emberi tulajdonságok kiviláglásával az új évezredre lehetővé vált, hogy minden hívő számára elfogadható legyen a személye.