Gerő András előadásában a magyar történelemben leghosszabb ideig uralkodó király személyes élete mellett annak magyar és osztrák megítéléséről, emlékezetéről is beszélt.

A Habsburg Történeti Intézet igazgatója annak érzékeltetésére, hogy mennyire hosszúra nyúlt Ferenc József regnálása az Osztrák-Magyar Monarchia élén (1848–1916), és általában véve az élete mennyire dinamikusan változó periódust ölelt fel, elmondta: „amikor Ferenc József megszületett, még nem volt fürdőszoba, elektromosság, telefon, amikor meghalt, már volt.”

A történész kifejtette: Ferenc József az igen szigorú spanyol etikett szerint élte életét, melynek szabályait többek között a telefonhívások és az étkezések során is érvényesítette. „Ha az uralkodó befejezte az étkezést, mindenkinek be kellett fejezni az asztalnál”, ami, mint Gerő rámutatott azért okozott nehézséget, mert a katonásan élő császár igen gyorsan evett, így ha valaki udvari ebédre volt hivatalos, arra kellett készülnie, hogy bizony éhes marad.

Gerő András leszögezte: Ferenc József olyan sokáig volt hatalmon, hogy utolsó éveiben már alig volt olyan ember a birodalomban, aki élt volna más uralkodó alatt. „Az emberek számára ez volt a természetes, a megszokott.” Mindenki azt várta, hogy halálával egy teljesen új világ kezdődik majd – és ez így is lett – mutatott rá a történész.

A Habsburg Történeti Intézet igazgatója Ferenc József magyarországi emlékezetéről elmondta: ha végig nézzük például a Nagykörutat, sorban Habsburg nevekkel találkozhatunk, de Ferenc József neve sem itt, sem máshol nem szerepel a mai Budapesten. Szerinte a kivételezés alapját az 1848/49-es szabadságharc utáni megtorlás adja, amelyet a magyar közgondolkodás sosem tudott megbocsátani az uralkodónak. „A magyar ember számára elképzelhetetlen, hogy egyszerre legyen valami Batthyány Lajosról és Ferenc Józsefről elnevezve.” – mondta el Gerő András.