Kerekasztal-beszélgetés sorozat indult az „Európa Nagy Háborúja és az új világrend születése” címmel tartott nemzetközi konferencia előadásaiból. Elsőként 2013. december 11-én Gerő András: Az elveszett „aranykor” című előadása kapcsán kerül sor a beszélgetésre.

Előadók:
- Diószegi István: A közös külpolitika mint az integráció eszköze az Oszták–Magyar Monarchiában
- Gerő András: Az elveszett „aranykor”. Az Osztrák–Magyar Monarchia világa
- Zeke Gyula: Az ezüstkor aranykora

Az előadás témája:
Az Osztrák–Magyar Monarchia időszaka a magyar történelem felfelé ívelő időszaka volt, amelynek meghatározó tendenciáit a polgárosodás, a modernizáció és a civilizatórikus megújulás jelentették. Kialakultak a polgári életforma keretei és normái, a béke és a változás együttes korszaka volt ez, Magyarország egyre inkább hasonult Európához. Ugyanakkor az eltérő nemzeti, vallási és kulturális identitások sokszor egymással szemben definiálták magukat. Bár Magyarország történetének ez a szakasza tele volt feszültségekkel, diszharmóniával, illuzionizmussal, problémákkal, amelyeknek később komoly következményei lettek, mégis élhetőbb, magasabb civilizációs szintű viszonyokat biztosított a kor embere számára. Ezt a nemzeti emlékezetben boldog békeidőkként emlegetett korszakot joggal nevezhetnénk magyar aranykornak.