Vaderna Gábor bevezetőjében elmondta: 2017-ben emlékév keretében ünnepelhettük meg Arany János születésének 200. évfordulóját, számos program és rendezvény tette színesebbé az emlékezést, az egyik fő célkitűzés pedig éppen a nagyszalontai emlékmúzeum megújítása volt.

Az emlékház 1899-ben nyitott, és megtalálhatóak voltak benne Arany személyes tárgyai. Ezek – például az ágynemű, a félig elszívott szivarok, pipák és más egyéb használati tárgyak – egy része a második világháborúban, a szovjetek benyomulásakor elveszett. Így is fennmaradt azonban egy jelentős tárgyi hagyaték, ami egyedülállónak tekinthető a 19. századi magyar költők esetében.

Vaderna Gábor előadásában a költészet helyett a karrierútra helyezte a hangsúlyt. „Arany társadalmi felemelkedése a korszakban páratlan”, ami elsősorban rendkívüli tehetségének volt köszönhető – mondta el az irodalomtörténész, hozzátéve: a költő a legmagasabb pozíciókba jutott el, melyek értelmiségiként elérhetők voltak: a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Ellentmondás a karrierútban, hogy Arany folyamatosan panaszkodott helyzetére, adminisztratív teendői miatt, és költészetével is sokszor elégedetlen volt.

Arany János egy traumatizált gyerekkort tudott maga mögött, tíz testvéréből csak ketten élték meg a felnőttkort, és a család igen szegény körülmények között élt. A felmenők révén „az Arany-családnak volt egy nemesi öntudata”, azonban ezt a 17. századi örökséget nem sikerült érvényesíteni, ami jelentős frusztrációkat okozott – emelte ki Vaderna.

Arany csodagyerek volt, négy éves korában már tudott írni-olvasni, hat évesen a szalontai közösség már olvasta a verseit, majd tizenévesen a debreceni kollégiumba került. Bár lelkésznek szánták, ő nem ezt az utat választotta; már felnőttként visszatérve Szalontára – nem túl változatos – elsősorban adminisztratív jegyzői feladatokat látott el. Arany János még fiatalon a Kisfaludy Társaság pályázatára írt Toldival robbant be, kiérdemelve ezzel Petőfi barátságát, ezt követően pedig már elismert költőnek számított – mutatott rá az irodalomtörténész.

Érdekesség, hogy Arany a grófi Tisza családnál Tisza Kálmán öccse, Tisza Domokos nevelője volt, akiből rövid idő alatt költőt nevelt.

Vaderna Gábor leszögezte: bár szakmailag karrierje fényesen alakult, életét jó néhány esemény beárnyékolta, ilyen volt többek között lánya, Juliska tragikusan fiatalon bekövetkezett halála. Arany János 1882-es halálát megelőzően már hosszú ideje elvonultan élt. A költő életében, lakhelye, Budapest hatalmas változásokon ment keresztül, a technikai fejlődés rendkívüli módon felgyorsult, amelyek szintén növelték benne a frusztrációt – mutatott rá az életút rejtettebb összefüggéseire a nagyszalontai emlékmúzeum kurátora.