Tellér Gyula

1934-ben született. Szociológus, műfordító, országgyűlési képviselő,

1946 és 1952 között az Árpád Gimnázium diákja.

„Osztályidegen” származása miatt egyetemre nem vették fel. Végül 1955-ben főiskolán általános iskolai magyartanári diplomát szerzett. Ezután vidéken majd Budapesten általános iskolákban tanított. 1966-ban a Szövetkezeti Kutató Intézetbe került, ahol történeti, közgazdasági és szociológiai kutatásokat végzett. 1985-ben az intézet tudományos tanácsadójává, később főtanácsadójává majd igazgatójává nevezték ki. 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia szövetkezetelméleti albizottságának titkára is lett.

A ’80-as évek végén több kutatóintézeti kollégájával együtt az SZDSZ-hez csatlakozott. Az 1990-es országgyűlési választáson az SZDSZ országos listájáról szerzett mandátumot s a gazdasági bizottság tagja lett. Az Országgyűlésben több törvénynek volt az eszdéeszes előadója.1994-ben nem indult országgyűlési választáson, s még ugyanebben az évben ki is lépett az SZDSZ-ből. 1996 és 1998 között a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja. 1998-tól az első Orbán-kormány alatt a Miniszterelnöki Hivatal politikai elemző főosztályának vezetője. Több fideszes választási program társszerzője. 2003 és 2006 között az Alkalmazott Kommunikáció-tudományi Intézet munkatársaként egy új médiatörvény munkálataiban vett részt. A 2006-os országgyűlési választáson a Fidesz-KDNP országos listájáról szerzett ismét mandátumot s a kulturális és sajtóbizottság tagja lett. A következő országgyűlési választáson nem indult. 2010 óta Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadója. 2014-től a Tankönyvtanács tagja. Erről a tagságáról 2017-ben lemondott.

2000-ben megszerezte ’a szociológiai tudomány kandidátusa’ akadémiai fokozatot /disszertációja: Szövetkezetek piacgazdaságtól piacgazdaságig/. 2000 és 2005 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem meghívott oktatója a rendszerváltás témakörében. Számos gazdasági, politikai témájú tanulmányt jelentetett meg, ezeknek egyfajta gyűjteményes kiadása  A történelem főutcáján című kétkötetes vaskos cikk- és tanulmánygyűjtemény. Köteten kívül utóbb megjelent fontosabb  – makro-szociológiai – tanulmánya a Rendszer-e a rendszerváltás rendszere (2009), a Született-e Orbán-rendszer 2010 és 2014 között? (2011) és a Féloldalas seregmustra (2018).

Szociológusi és politikusi tevékenysége mellett irodalmi, műfordítói munkássága is figyelemre méltó. Weöres Sándor bíztatására kezdett műfordítással foglalkozni. Az 1970-es évektől többször volt hosszabb időre Párizsban műfordítói ösztöndíjjal. Minden nagy európai nyelvből fordított, többek között Le Clézio, D. H. Lawrence, John Barth regényeit. Elsősorban mégis versfordítóként működött: a modern líra olyan ikonjait szólaltatta meg magyarul, mint Poe, Mallarmé, Rilke, Majakovszkij, Paszternák, T. S. Eliot, Dylan Thomas, Bagrickij.

Irodalmi munkáiért 1980-ban Wessely László-díjban, 1985-ben József Attila-díjban, 2001-ben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének műfordítói díjában részesült. Szociológiai és politológiai munkásságáért 2013-ban a Magyar Polgári Érdemérem középkeresztjével, 2015-ben ugyanezért Széchenyi-díjjal tüntették ki.