Emlékezzünk az első világháború magyar hőseire!

Az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság kezdeményezésére a Magyar Posta alkalmi bélyegblokk kiadásával tiszteleg az első világháború hősei előtt. A sorszámozott blokk, amelyre tíz, a világháborúban harcolt magyar hős került, Hefelle Glória grafikusművész tervei szerint a Pénzjegynyomdában készült 40.000 példányban. A bélyegblokk 2018. október 25-től kapható a filatéliai szakszolgálatokon, a Filapostán és megrendelhető a Magyar Posta internetes áruházából is.

BÁRÓ SZURMAY SÁNDOR GYALOGSÁGI TÁBORNOK – MÁRIA TERÉZIA KATONAI REND LOVAGKERESZTJE

DR. ÖRDÖGH LAJOS TARTALÉKOS FŐHADNAGY – III. OSZTÁLYÚ KATONAI ÉRDEMKERESZT

báró proff sándor tartalékos főhadnagy – III. osztályú Katonai Érdemkereszt

CUCOR JÁNOS NÉPFELKELŐ – VAS ÉRDEMKERESZT

FÁBRY BÉLA TARTALÉKOS HADNAGY – BRONZ VITÉZSÉGI ÉREM

KRATOCHWILL KÁROLY EZREDES – MÁRIA TERÉZIA KATONAI REND LOVAGKERESZTJE

SCHEIP FRIGYES NÉPFELKELŐ TISZTHELYETTES – ARANY VITÉZSÉGI ÉREM

PRIGL TAMÁS ÁRKÁSZ – II. OSZTÁLYÚ EZÜST VITÉZSÉGI ÉREM

PERCZEL OLIVÉR SZÁZADOS – III. OSZTÁLYÚ KATONAI ÉRDEMKERESZT

KEMÉNY TIBOR FŐHADNAGY – III. OSZTÁLYÚ KATONAI ÉRDEMKERESZT

1. Cucor János népfelkelő
Vas Érdemkereszt

1898-ban született Nyitrán. A császári és királyi esztergomi 26. népfelkelő gyalogezred I. zászlóaljánál teljesített szolgálatot a háború alatt, amelynek során kiérdemelte a Vas Érdemkeresztet és a legalább tizenkét heti harctéri szolgálat után megkapható Károly Csapatkeresztet. 1917 tavaszán sebesülést szenvedett, amely alapján megkaphatta a Sebesültek Érmét is.

2. Fábry Béla tartalékoshadnagy
Bronz Vitézségi Érem

A 19. század utolsó éveinek valamelyikében született. Érettségi után, önkéntesként vonult be katonai szolgálatra. A tartalékos tiszti vizsgát követően 1917. január 1-jén léptették elő zászlóssá. A császári és királyi munkácsi 65. gyalogezred kötelékében harcolt az orosz fronton. 1917 szeptemberében bátor magatartásáért mellére tűzték a Bronz Vitézségi Érmet, majd átvehette a legalább tizenkét heti frontszolgálatért járó Károly Csapatkeresztet is. 1917. november 1-én tartalékos hadnagyi kinevezést kapott. A háború utolsó évében ezrede Ukrajnában látott el megszálló feladatokat. 1918 szeptemberében Fábry Bélatartalékos hadnagy kiérdemelte a II. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet is. Minden bizonnyal Budapesten hunyt el, 1988. május 31-én.

3. Kemény Tibor tartalékos főhadnagy
III. osztályú Katonai Érdemkereszt

1913. október 1-én mint egyévi önkéntes vonult be a közös hadsereghez.A háború kitörésekor, 1914. július 31-én a szerb harctérre ment a császári és királyi 7. vonatosztállyal. 1915. szeptember 1-én tartalékos hadnaggyá léptették elő, október elején pedig áthelyezték a császári és királyi munkácsi 65. gyalogezredhez, amelynek kötelékében az orosz és román harctereken harcolt a háború végéig. 1917 márciusától hat hónapon át egy rohamszázad parancsnoka volt, majd rohamtanfolyamok oktatótisztjeként működött, amelyért ezredparancsnoki dicséretben is részesült. 1917. november 1-én előléptették főhadnaggyá. 1917 decemberétől az ezred Ludwig baka című tábori lapjának főszerkesztői teendőivel bízták meg. 1918-ban a 7. vonatzászlóalj tartalékos főhadnagyaként szolgált. 1918 húsvétja után ismét csapatszolgálatra került, mint az I. zászlóalj 3. századának parancsnoka.

Összesen 51 hónapot töltött a harctéren. Kitüntetései tanúbizonysága szerint ezrede egyik legrátermettebb tisztje volt. Bátor magatartásáért kiérdemelte a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet, a Bronz Katonai Érdeméremmel történt kitüntetése után két ízben megkapta az Ezüst Katonai Érdemérmet, mellére tűzték a Károly Csapatkeresztet is, a német szövetségesektől pedig megkapta a II. osztályú Vaskeresztet és a Katonai Érdemérmet.

A háború után a Hitelbank áruosztályának vezetője lett, később különböző szövőipari és textilkereskedelmi cégekben volt érdekeltsége. Munkája mellett ún. „emléklappal ellátott” századoskéntaktív tagja volt a „65-ösök” bajtársi körének és a veteránok érdekképviseletét ellátó Országos Frontharcos Szövetségnek.

4. Szentkereszthegyi KratochWill (az 1920-as évek második felétől: Kratochvil) Károly ezredes
Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztje

Brünnben született 1869. december 13-án. Édesapja példáját követve a katonai hivatást választotta. A morva-fehértemplomi császári és királyi katonai főreáliskola elvégzését követően a bécsújhelyi „Mária Terézia” Katonai Akadémián tanult 1887 és 1890 között. 1890. augusztus 18-án hadnaggyá avatták a császári és királyi 48. gyalogezredhez. 1894. november 1-én főhadnagyi kinevezést nyert. A bécsi császári és királyi Hadiskola elvégzését (1894–1896) követően a császári és királyi 2. hegyidandár vezérkari tisztje lett, majd 1898. november 1. és 1900. szeptember 16. között a császári és királyi 5. gyalogezredben századparancsnok. II. osztályú százados 1898. november 1-el, I. osztályú százados 1900. november 1-el. 1900 és 1903 között a pécsi magyar királyi honvéd hadapródiskolában tanított, majd 1903 és 1905 között a budapesti Ludovika Akadémia harcászat, hadijáték és hadtörténelem tanára volt. 1905. szeptember 1-től a kolozsvári magyar királyi V. honvéd kerületi parancsnokságon beosztott vezérkari tiszt. 1910. november 1-i őrnagyi kinevezésekor már „Ő Fensége József főherceg úr udvartartásánál, mint nevelés vezető” volt beosztva.

1914 végétől alezredesként a magyar királyi nagyváradi 4. honvéd gyalogezred parancsnoka lett, ezredével végigküzdötte a galíciai és az olasz hadszíntereket. 1915 augusztusában ezredessé nevezte ki az uralkodó, majd 1918-től a magyar királyi 39. honvéd gyalogdandár parancsnokává nevezték ki. Világháborús hőstetteiért számos magas kitüntetés – II. osztályú Vaskorona Rend, Lipót Rend lovagkeresztje, III. osztályú Vaskorona Rend, II. osztályú Katonai Érdemkereszt stb. – mellett 1929. május 26-án a Tiszti Arany Vitézségi Érmet és 1929. december 21-el a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét is megkapta, mely utóbbi az Osztrák–Magyar Monarchia legmagasabb katonai kitüntetése volt. 1918 végén csapatait zárt katonai rendben vezette állomáshelyükre, Nagyváradra. 1918 decemberében kinevezték a kolozsvári katonai kerületi parancsnokság élére, így Erdély katonai parancsnoka lett.

1919 januárjában a román betörést követően főleg székelyekből álló haderőt toborzott. A magyar kormány segítsége nélkül, sőt ellenséges magatartása ellenére Kratochwill a Székely Hadosztály parancsnokaként április közepéig sikerrel állta útját a román túlerőnek, mígnem kilátástalan helyzetben 1919. április 26-án, Demecsernél letették a fegyvert. Ezután Brassóba internálták, 1920-ban román haditörvényszék elé állították és nyolchónapnyi börtön után került csak haza, 1920. október 1-én. 1921. február 4-én kelt Kormányzói Elhatározással a debreceni katonai körlet parancsnokává nevezte ki Horthy Miklós. 1920-ban vezérőrnagyi kinevezést nyert, 1920. augusztus 1-i ranggal. 1923. július 7-én kelt Kormányzói Elhatározással az akkor már 6. vegyesdandárrá átszervezett seregtest parancsnoki beosztásából felmentette az államfő és egyben kinevezte a Hadtörténelmi Múzeum igazgatójává, az 1923. január 1-étől (1922. szeptember 1-i ranggal) altábornaggyá kinevezett Kratochwill Károlyt. (A Hadtörténelmi Múzeum igazgatójaként viselt rendfokozata a „trianoni rejtés” miatt vezérfőtanácsnok volt.) E beosztásából 1924. december 1-én mentette fel az államfő és 1925. december 1-i nyugállományba helyezéséig átmeneti viszonyban volt. Nyugállományú altábornagyként aktív társadalmi életet élt, Székely Hadosztály Egyesület néven bajtársi közösséget szervezett, amelynek örökös elnöke lett. 1946. szeptember 24-én hunyt el Budapesten.

5. Dr. Ördögh Lajos tartalékos főhadnagy
III. osztályú Katonai Érdemkereszt

1882-ben született, szegedi polgári családban. A szegedi piarista gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti Tudományegyetemen szerzett doktorátust államtudományból.Az egyetem végeztével katonai szolgálatot teljesített a császári és királyi szászvárosi 64. gyalogezrednél. 1911. január 1-jével tartalékos hadnagyi kinevezést nyert. Még ez évben városi tisztviselőként helyezkedett el Szegeden, előbb osztályjegyzőként, majd első osztályú jegyzőként dolgozott.

Az I. világháború kitörésekor haladéktalanul bevonult ezredéhez és a szerb frontra került a II. zászlóalj kötelékében. 1915 januárjában egy roham során lezuhant egy hetven méteres magaslatról, zúzódásokat és idegsokkot szenvedett. Sérülése után egy szegedi hadikórházbanlábadozott, majd 1915. május 1-vel előléptették tartalékos főhadnaggyá. Felépülése után ismét harctéri szolgálatra jelentkezett és több kitüntetést szerzett: 1916 májusában az ellenséggel szembeni vitéz magatartásáért kiérdemelte a Bronz Katonai Érdemérmet, 1917 novemberében pedig a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet tűztek a mellére s frontszolgálatáért elnyerte a Károly Csapatkeresztet is. A háború után visszatért városába és részt vett a szegedi ellenforradalomban, 1919. május 7-én tagja volt a vörös katonák laktanyáját lerohanó és őket lefegyverző tiszti különítménynek.

A ’20-as évektől ismét visszatért a szegedi politikai közéletbe, és annak tevékeny tagjaként egyre magasabb tisztségeket betöltve városi tanácsnok, majd a II. világháború végéig első osztályú aljegyzőlett. 1962-ben, nyolcvanadik életévében hunyt el Szegeden.

6. Perczel Olivér százados
III. osztályú Katonai Érdemkereszt

1882. október 21-én született Kecskeméten. Apja, Perczel József katonai pályafutása végén császári és királyi altábornagy, nagyapja a szabadságharc legendás tábornoka, Perczel Mór volt. A budapesti Ludovika Akadémia 1897 és 1901 közötti elvégzése után, 1901. augusztus 18-án (szeptember 1-i ranggal) avatták hadapród-tiszthelyettessé és osztották a magyar királyi pápai 7. honvéd huszárezredhez. 1904. május 1-el áthelyezték a magyar királyi 1. honvéd huszárezredhez. 1908. november 1-én főhadnaggyá léptették elő. 1912. augusztus 20. és 1914. július 27. között a császári és királyi Katonai Lovaglótanár Intézet hallgatója volt. 1913-tól a szabadkai 4. honvéd huszárezredhez helyezték át.

1914. augusztus 1-én kinevezték századossá. Hivatásos tisztként a harctéren különböző beosztásokban szolgált a háború végéig, egyszer sebesült és számos kitüntetést szerzett. Elnyerte a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet, az Ezüst és a Bronz Katonai Érdemérmet, a Károly Csapatkeresztet és a Sebesültek Érmét, valamint megkapta a német (porosz) II. osztályú Vaskeresztet.

A háború után, 1918-tól 1923-ig őrnagyi, majd 1921. szeptember 1-étől alezredesi rendfokozatban a Ludovika Akadémia lovaglás tanára, lovassági gyakorlati szabályzat-oktatója, csapatpedagógia tanára, valamint lovas gyakorlati kiképzésvezetője és lovas különítmény-parancsnoka, illetve tanulmánycsoport-vezetője volt. Szolgálatáért 1923-ban kiérdemelte a kormányzói elismerést. 1923. január 11. és 1924. augusztus 5. között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium XIV. osztályán és a magyar királyi 1. honvéd huszárezredben szolgált. Azt követően a lovagló- és hajtótanárképző iskolán volt tanár, majd 1926. november 5-étől a 4. honvéd huszárezred II. osztályának volt a parancsnoka, egészen 1927. október 1-ig. Ezen a napon az államfő kinevezte a magyar királyi 1. honvéd huszárezred parancsnokává és 1927. november első napjával ezredesi kinevezést nyert. Beosztását 1933. május 1-ig töltötte be, amikor is a magyar királyi Koronaőrség parancsnoka lett, egészen két éven keresztül, 1935. május 1-ig. Akkor a magyar királyi 2. honvéd lovasdandár parancsnokává nevezte ki Horthy Miklós, és ezen beosztásában nyerte el 1935. november 1-el a tábornoki rendfokozatot. 1937. május 1-el beosztásából felmentette a kormányzó és 1937. augusztus 1-el nyugállományba vonult. Lovasversenyeken indult, a hazai lovas élet kitüntetett szereplőjének számított. Szolgálataiért 1930-ban kitüntették a III. osztályú Magyar Érdemkereszttel.

Bár a II. világháborúban egyáltalán nem vett részt és 1945-ben igazolták, a Rákosi-rendszerben egyik napról a másikra megvonták a nyugdíját. Ennél fogva a hajlott korú egykori tábornok vagonrakodással, majd éjjeliőrként kereste a kenyerét. A kitelepítéstől félve feleségével önként elhagyták fővárosi lakásukat és vidéki házukba költöztek a Borsod megyei Berzékre. 1970. december 15-én hunyt el Miskolcon, négy nap múlva helyezték örök nyugalomra Berzéken.

7. PRigl Tamás árkász
II. osztályú Ezüst Vitézségi Érem

A IV/1. árkászszázadnál teljesített szolgálatot az olasz fronton. Kiérdemelte az II. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet.

8. Báró Proff Sándor tartalékos főhadnagy
III. osztályú Katonai Érdemkereszt

1894. október 20-án született Budapesten.1913-ban fővárosi tisztviselőként helyezkedett el. Éppen húsz esztendős volt, mikor kitört a világháború. 1914 októberében önkéntesként vonult be a magyar királyi budapesti 1. honvéd gyalogezredhez. 1915 augusztusában hadapródként beosztást nyert az egyik olasz hadszíntérre induló menetszázadba, ettől fogva a háború végéig állandó frontszolgálatot teljesített. A 3. Isonzó-csatától végigverekedte a karszti ütközeteket az olasz fronton. 1915 decemberében kitüntették a II. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel, majd 1916. január 1-jével zászlóssá lépett elő.1916. február 25-én a Monte San Michele-nél szakaszát rohamra vezette, az ellenséget állásunkból kiverte és bár szuronydöféstől megsebesült, mégis tovább harcolt, illetve számos foglyot is ejtett. E haditettért ezredéből elsőként érdemelte ki az Arany Vitézségi Érmet. Ezt követően a wolhyniai (galíciai) harctérre került, ahol szakasz- és századparancsnokként szolgált. 1917 augusztusában utásztiszti beosztásban részese volt a 11. Isonzó-csatának. Ezredével a Monte Tombánál vívott harcokból is kivette részét, majd 1918 májusában átvezényelték a magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály vezérkarához kiképzőtisztnek és előléptették főhadnaggyá.Összesen 39 hónapot töltött a fronton, amelynek során – a felsoroltakon kívül – megkapta a I. osztályú Ezüst és a Bronz Vitézségi Érmet, az Ezüst és Bronz Katonai Érdemérmet, valamint a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet és a Károly Csapatkeresztet.

A háború után megszerezte jogi doktorátusát és adóhivatali tisztviselőként, majd ügyvédként dolgozott. A II. világháború idején tartalékos századosként szolgált. 1951-ben, mint osztályidegent, családjával együtt kitelepítették. 1961. április 5-én hunyt el Budapesten.

9. Scheip (1921-től: SZÉKELY) Frigyes népfelkelő tiszthelyettes
Arany Vitézségi Érem

A Brassó vármegyei Földvár községben született 1873-ben kisiparos, erdélyi szász családban. 16 éves korától hentes- és mészárosnak tanult, és később szakmájában helyezkedett el. 1895-ben behívót kapott és bevonult a császári és királyi brassói 34. tábori tüzérezredhez. A három év leszolgálása után is a hadseregnél maradt továbbszolgáló altisztként, végül tűzmesterként szerelt le 1907-ben. Hosszú békebeli szolgálata során megkapta a Jubileumi Érmem katonai változatát és a Katonai Jubileumi Keresztet, valamint a Legénységi Szolgálati Jelet. 1909-ben – a megfelelő iskolák elvégzése után – az állami utak karbantartására felügyelő járási tisztviselővé (útmesterré) nevezték ki Sajószentpéterre, majd e minőségében 1911-ben Edelénybe helyezték át.

A világháború kitörésekor 41 éves volt, feleségét és öt gyermekét otthon hagyva 1914 augusztusában tüzér népfelkelőként vonult be ezredéhez és hamarosan az orosz frontra került. Kimagasló bátor és hősies magatartásáért több kitüntetésben részesült: megkapta az Arany, az I. osztályú Ezüst és a II. osztályú Ezüst Vitézségi Érmeket, valamint a Károly Csapatkeresztet.

A háború után a miskolci megyeházára került írnoknak, majd 1919-ben az edelényi főszolgabírói hivatalba került iroda-segédtiszti beosztásba. 1921. július 4-én Miskolcon az elsők között avatták vitézzé, amelyhez vitézi telket is kapott, nevét ekkor Székelyre magyarosította. 1963-ban, 90 éves korában halt meg.

10. Báró uzsoki Szurmay Sándor gyalogsági tábornok
Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztje

1860. december 19-én született Boksánbányán. A budapesti Ludovika Akadémia, majd a bécsi császári és királyi Hadiiskola elvégzése után különböző vezérkari, minisztériumi szolgálatot látott el, ezredparancsnoki beosztásokkal megszakítva.

1914 októberében már altábornagyi rendfokozatban magyar honvédelmi államtitkárrá nevezték ki, de novemberben harctéri szolgálatra jelentkezett, és átvette a magyar királyi 38. honvéd gyaloghadosztály parancsnokságát. 1914 novemberének végén átvette a – rövidesen róla elnevezett – hadtest vezetését, amelynek élén az Uzsoki-hágónál megállította az orosz betörést, amiért aztán elnyerte az Osztrák–Magyar Monarchia legmagasabb katonai kitüntetését: a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét. 1915 májusában hadcsoportja részt vett a gorlicei áttörésben, Tarnównál pedig győzött a nagy túlerőben lévő orosz haderő felett. 1916 júniusától csapatai szívós védekezés mellett súlyos veszteségeket szenvedtek az orosz Bruszilov-offenzíva során. 1917. február 9-én felmentették a harctéri szolgálat alól. IV. Károly király 1917. február 19-én magyar királyi honvédelmi miniszterré nevezte ki, amely tisztségét három – Tisza István, Esterházy Móric és Wekerle Sándor vezette – kormányban is megtartotta, egészen az összeomlásig. 1917. augusztus 21-én gyalogsági tábornokká nevezték ki s az év során az uralkodó bárói rangra emelete, „uzsoki” előnévvel.

A Károlyi-kormány alatt háborús bűntettek vádjával letartóztatták és internálták. 1919. első napjával nyugállományba került. 1920-ban a megszálló francia hadsereg katonai bizottságánál működött összekötő tisztként. 1921-ben az aktív szolgálattól visszavonult, számos hadtörténeti és egyéb témájú kötetet írt. 1941. július 29-én változtak a rendfokozati elnevezések, ezért gyalogsági tábornoki rendfokozata vezérezredessé változott. 1945. március 26-án hunyt el Budapesten.