„A harcot, amelyet őseink vivtak,

Magyarország az első világháborúra emlékezik.

A háború nagyon sok vonatkozásban megszabta Európa és Magyarország történelmét. A magyar nemzet sok százezer embert elvesztett, sok százezren életre szóló sérüléseket szereztek. Akkor és ott olyan történelmi folyamatok indultak el, amelyeknek érvényessége napjainkig tart; s ha tudjuk, ha nem, befolyásolják életünket.

A háborús világ az ellentétre, az ellentétekre épült. A mai Európa és benne Magyarország az együttműködést tűzte ki céljául, s mint tudjuk, nem a múlt értelmezi önmagát, hanem a jelen értelmezi a múltat. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy talán érdemes újragondolni múltunkat, s megkeresni benne azt is, ami a száz évvel ezelőtti idők konfliktusait nem csak a győztesek – vesztesek kettősségében érzékeli.

Szeretnénk, ha múltunk nem tőlünk különváló, számunkra idegen, kötelezőnek tekintett emlékezeti rituálé lenne, hanem önazonosságunk részévé válna, és új értelmezésekre való képességünket bizonyítaná.