Mi békében, szabadon élünk – Nyíregyházán a Trianon100 kiállítás

– Az első világégés lángba borította a bolygónkat, darabokra törte kontinensünk addig fennálló rendjét, megváltoztatta a határokat, a politikai rendszereket, a lelkiséget és az erkölcsöt is. Az I. világháborúban csaknem 10 millió katona halt meg, s az 51 hónapon át tartó öldöklés napi 6 ezer halottat és naponta háromszor ennyi rokkantat követelt. Aki testben ép maradt, annak is megnyomorította a lelkét az esztelen pusztítás, a földi pokol. Egy generációt küldtek a vágóhídra – idézte fel a háborút és annak következményeit Farkas Sebestyén.

A győztesek gőgje

A Terror Háza Múzeum történésze a Trianon 100, Összetartoztunk – Összetartozunk című vándorkiállításon mondott megnyitó beszédében hangsúlyozta, sokan úgy tesznek, mintha az elmúlt 100 év nem történt volna meg, vagy nem tanultak belőle. Mintha azt hihetnék, hogy fegyverekkel és nyers erővel megoldható minden. Mintha a történelem és a jelen is csak a feketét és a fehéret ismerné, amiben az abszolút jók és az abszolút rosszak léteznek. – Azt próbálják elhitetni, hogy a hazánk szomszédságában dúló baljós konfliktus is a jók és a rosszak háborúja, miközben elvileg felelős politikusok gondolkodás nélkül belesodornák az egész kontinenst a háborúba. Talán azt gondolják, ez lesz az utolsó háború, már nem követi több – mondta a történész, és megjegyezte: ezt gondolták az I. világháborút lezáró békerendszerről is, hogy a fegyverek évszázadokig, vagy talán örökre hallgatni fognak. Tévedtek.

– A győztesek gőgjükben 1920-ban csupán azt nem vették figyelembe, hogy egy olyan békét erőszakolnak a vesztesekre, ami azok puszta fennmaradását is veszélybe sodorhatja. A béke urai 1300 kilométer távolságból, térkép fölött döntöttek Európa sorsáról, úgy, hogy nem ismerték ezt a területet, annak lakóit, kultúráját, hagyományát. Ami a békediktátum kiagyalóinak csak néhány tollvonás, térképeken rajzolgatás volt, az számunkra nemzeti tragédia lett. Hazánk vált 1920-ban Közép-Kelet-Európa legkisebb államává. Itt vagyunk, együtt, egy olyan országban, ahol szabadon élhetünk.

Farkas Sebestyén utalt rá, a világháború egyik következménye, hogy Nyíregyházán a Tanácsköztársaság alatt a városban munkás- és katonatanács alakult, ami magába foglalta a vörösterrort, majd a város tíz hónapig román megszállás alatt állt, mindennaposak voltak a rablások, fosztogatások, az erőszak.

– A hosszú és tragédiákkal teletűzdelt XX. század ellenére a magyar nemzet túlélte a megpróbáltatásokat, szemmel láthatóan gyarapszik. Hazánkban nem dúl háború, nem éhezünk, nem hurcolnak el tömegesen kényszermunkára Szibériába embereket, és utcáinkon nem vonulnak idegen hatalmak harckocsijai, nem csapódik be tüzérségi lövedék – mutatott rá a történész. – Szabadon, demokráciában élhetünk, s remélem, a jövő generációi sem tapasztalják meg a diktatúra fullasztó természetét, a háború lelket és elmét pusztító őrületét.

A kormány a trianoni békediktátum centenáriuma alkalmából 2020-at a nemzeti összetartozás évének nyilvánította, melyhez kapcsolódóan a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány számos programot, eseményt szervezett, ennek része a vándorkiállítás is, ami a pandémia miatt most járja be az országot.

Más államok tulajdonában

– Június 4-én lesz 102 éve, hogy a trianoni kastélyban a magyar delegáció aláírta a békediktátumot, ami megváltoztatott egy akkor már 1024 éves magyar királyságot – mondta köszöntőjében dr. Ulrich Attila. Nyíregyháza alpolgármestere, aki történész, rámutatott: e térségben ennek különleges aktualitása is van, hiszen megyénkből mindössze Szabolcs maradt meg teljesen, Szatmár és Bereg jelentős része más államok részét képezi.

Saját dédszülei példáján keresztül érzékeltette a megnyitón jelen lévő középiskolás diákokkal, mit jelentett, és hogyan élték meg, hogy egyik napról a másikra, akaratukon kívül magyarként egy idegen ország állampolgárai lettek.

– Családok hullottak szét, szülők, nagyszülők, gyerekek szenvedtek traumát – mondta és arra kérte a fiatalokat, őrizzék meg identitásukat, soha ne feledjék: Magyarországon születtek, magyar az anyanyelvük.

– Romániából, Kárpátaljáról, Szovjetunióból érkező menekültek éltek az 1920-as években ilyen vagonokban, mert nem tudtuk őket elszállásolni, nem volt annyi lakás – mutatott a kiállítási térre az alpolgármester, aki arra is figyelmeztetett: nemcsak háborúzni veszélyes, hanem mások feje felett dönteni is. – Összetartozunk, s ennek a tudatnak az erősítése mindannyiunknak fontos – tette hozzá.

Forrás: szon.hu

Szerző: BM