A jelen megértéséhez elengedhetetlen a múlt ismerete

Idén novemberben lesz száz esztendeje annak, hogy véget ért az a világméretű fegyveres összecsapás, amely az emberiség emlékezetébe a Nagy Háború néven vonult be. Az 1914 és 1918 között zajló első világháború a múlt század legmeghatározóbb eseménye volt, így nem túlzás azt állítani, hogy az a világ, amelyben ma élünk, valójában 1914-ben született. A 2019. május 30-ig tartó képzéseken a magyar történettudomány jeles kutatói adják majd át ismereteiket a korszakról általános- és középiskolai tanároknak. A képzések az ország több pontján zajlanak, többek között Kecskeméten, Balatonkenesén, Cegléden és Debrecenben.

Aki meg akarja érteni a ma világát, értenie kell a 20. század legmeghatározóbb indítóeseményét, az első világháborút – mondta Rétvári Bence hétfőn Kóspallagon. A parlamenti államtitkár elöljáróban felidézte a köznevelési kerekasztalon elért eredményeket. Az egyik legfontosabb lépésként említette, hogy olyan tanmenetajánlások születtek, a pedagógusok olyan szélesebb jogkört kaphattak, amely lehetővé tette, hogy az iskolák – a korábbi 10 százalék helyett – 20 százalékban térhetnek el a kerettantantervtől. A lehetőség és a szabadság mellett ez nagy felelősség is az iskolák számára – hangoztatta. Az államtitkár fontos változtatásnak nevezte, hogy egy központ helyett ötvennyolc tankerülethez tartoznak az iskolák, emellett az iskolaigazgatók is sokkal szélesebb jogköröket kaptak.

Rétvári Bence beszélt arról is, hogy ma már jóval többet fordítanak az iskolarendszerre, mint 2010-ben, és a nyolc évvel ezelőtti helyzethez képest 500 milliárd forinttal többet költenek ma köznevelésre.

A kerekasztal-egyeztetések eredményei között említette az államtitkár – egyebek között – a pedagógusminősítő rendszer adminisztratív terheinek csökkentését, az intézmények lehetőségét a béremelések differenciálására és a minősítések keretszámának növelését. A pedagógusképzés és -továbbképzés kapcsán szólt arról is, hogy a kerekasztal szerint növelni kell a pedagógiai, pszichológiai és módszertani tárgyak súlyát, illetve a képzés gyakorlati jellegét. Hozzátette: a továbbképzést elsősorban az állami intézményrendszerre kell bízni, de fontosak az olyan formabontó képzések is, mint a mostani, mert ezek ösztönzőek lehetnek másokra. Ebben az évben mintegy négyezer tanár fog hasonló képzéseken részt venni – fűzte hozzá.

Rétvári Bence, aki a Centenáriumi Emlékbizottság tagja is, előadásában hangsúlyozta, az első világháború „kötött pályára” helyezte a magyar 20. századi történelmet. Mint fogalmazott, az egyik tanulság a szuverenitás védelme, másrészt azokkal az országokkal fontos az együttműködés, partnerség, amelyek hazánkhoz hasonló súlycsoportban vannak.

Az államtitkár kitért arra, hogy a kontinens gazdasági, politikai, katonai súlya csökken, demográfiai helyzete romlik, eközben az Európán belüli hatalmi központok eltolódnak. A következő években Nagy-Britannia unióból való kilépése keletebbre tolja az Európai Unió középpontját – mondta –, és gazdasági, kereskedelmi és politikai súlypont-áthelyeződés is megtörténhet. Ennek a visegrádi országok sorában Magyarország is nyertese lehet, ha tud élni a lehetőséggel, és ki mer állni – tette hozzá.

Schmidt Mária szerint az első világháború az egész 20. századot meghatározta, és akár úgy is lehetne beszélni arról, mint egy olyan háború kezdetéről, amely egy száz éves háborút vezetett be Európában. Az első világháborús megemlékezések koordinálásáért felelős kormánybiztos arra hívta fel a figyelmet: a tét az volt, hogy ki legyen Európa ura. A történész szólt arról is, hogy az első világháború végén nem „érdekbeszámításos” béke született, sokan újat akartak létrehozni, s úgy gondolták, egy tökéletes, új világot fognak megalkotni. Az a világ, amit berendeztek, katasztrófa lett – fogalmazott. Schmidt Mária rámutatott arra, hogy a versailles-i békerendszer teljesen békétlenül hagyta Európát, és nem válaszolt arra a kérdésre, ki lesz Európa ura. Erre a második világháború sem felelt, végül 1990-91-ben dőlt el, hogy Európát az Amerikai Egyesült Államok fogja vezetni – mondta.

A történész szerint hozzávetőleg egy évvel ezelőtt unikális helyzet alakult ki a Brexittel és azzal, hogy az Egyesült Államok is bezárkózáspolitikát hirdetett meg. Az új kihívások Európa számára nyitott kérdések, és a kontinens most egy teljesen másfajta válság, a bevándorlási és a demográfiai válság összefonódása elé néz. A mi döntésünk, hogy mi lesz a kontinenssel, a kultúrával, ki dönti el a jövőt, megmaradhat-e Európa európainak. Ezt nem fogja senki megoldani helyettünk – mondta Schmidt Mária.

Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésen Rétvári Bence felhívta a figyelmet arra, hogy az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság munkája kiemelten fontos, hiszen sokáig nem volt szabad Magyarország, amely saját történelméről büszkén megemlékezhetett volna. Valós, magyar központú történelemszemléletre van szükség, melynek megfogalmazása most elsődleges feladat.

Schmidt Mária hangsúlyozta, a történelemtanároknak ebben fontos közvetítő szerepük van, hiszen ők tudnak közvetlenül hatni a diákok világszemléletére, erősíteni nemzettudatukat, ők tudják a diákokat felkészíteni arra, hogy képesek legyenek önállóan és kritikusan értelmezni a világ történéseit. Arra a kérdésre, hogyan lehet pozitív nemzetszemléletet kialakítani az első világháború történetéből, abból a vesztes pozícióból, amibe kerültünk, a történész elmondta: nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Magyarországgal bármi is történt, mindig képes volt megmaradni. Az erős élni akarás mentette át az országot a huszadik század eseményein, és ez a magatartás szükséges ahhoz is, hogy napjainkban is meg tudjuk tartani Magyarországot önállóságában.