Ma nyílik a kecskeméti Vasútkertben a Nemzeti Múzeum országjáró gömbsátra

Az I. világháború megváltoztatta az addig ismert világot. A Nagy Háborúban, a tömegek háborújában ugyanis mindenki érintett volt: az emberek az otthonukat, az értékeiket és főként szeretteiket vesztették el. Ezért a Magyar Nemzeti Múzeum a háború centenáriumi éveiben, idén és jövőre ismét országjáró múzeum körútra indult, hogy az I. világháború korát bemutassa azoknak, akik egy-egy vidéki nagyvárosban vagy ahhoz közel élnek.

Összesen tíz, idén hat, jövőre pedig négy helyszínen épül fel a kiállítás. A legtöbb településen csaknem egy hétig lesz látható a gömbsátor. A különleges látványvilágú, az érzelmekre is ható kiállítás akár tízezrekhez is eljuthat, akiknek nincs lehetősége a fővárosba utazni. Így ők is megismerhetik nagy-, déd- vagy ükszüleink életét a háborús időkben.

„Többes számban”: a kiállítás címe is utal arra, hogy a 20. században, a tömeggyártás, a tömegpusztítás és a tömegpropaganda századában ebből a háborúból már nemcsak a katonák, hanem az otthon, családfő nélkül maradt asszonyok, de még a gyerekek sem maradhattak ki. A háború miatt mindenkinek az élete megváltozott, nem csak a frontra indulóké. Ez már valóban a tömegek háborúja volt, rengeteg katona és civil véráldozatával. A nemzetek háborújában valamiképpen mindenki részt vett. Aki nem fegyverrel, az az otthonmaradottak áldozatos munkájával. A világpusztítás után egy új, modern világ épült, ami már semmiben nem hasonlított a korábbihoz.

A múzeumi világban már kitűnő példák születtek a távolabbi közönséghez közelebb vitt vagy a városi közösségi terekben felállított kiállításokra, de olyan még nemigen volt, hogy igazi múzeumi tér szülessen meg a város közepén, kiszakítva egy darabot a forgalmas köztérből. A 18 méter átmérőjű félgömb alakú sátorban a látogatók nem egy hagyományos kiállításba lépnek be, hanem amennyire lehet, itt át is érezhetik, milyen lehetett a fronton vagy a hátországban élni száz évvel ezelőtt. A vándorkiállításon ugyanis nem a szokásos, könnyen mozgatható vagy csupán digitális eszközökön, hanem a század elejének jellegzetes, stilizált tereiben, életnagyságú, interaktív installációk közt, érzelmileg is megérintve lehet megismerni a korszakot, amibe a közemberek kerültek a háború éveiben.

Az országjáró kiállítás egyik célja, hogy sok iskoláscsoport is megismerje, milyen lehetett az I. világháború kora. Az emlékév kezdetén rengeteg rendezvény és program foglalkozott a témával, de fontos, hogy az utolsó években is emlékezzünk erre a pokoli eseményre, amely nem csak egy nagybirodalom, nem csak Magyarország, hanem a közemberek modern kori traumája és vesztesége volt: több, mint 660.000 magyarországi hősi halotté, 800.000 magyarországi hadifogolyé, 3.400.000 Magyarország területéről bevonult katonáé és 800.000 egyéb hadicélokra foglalkoztatott emberé – és az ő családjaiké. A Nagy Háború egyetlen magyar családot sem kímélt; a kiállítással ez a tudásanyag azokhoz is eljuthat, akik azóta tanultak róla a közoktatásban, ezért a helyi iskoláknak szakvezetést is szerveznek.

A sátor látogatása mindenkinek INGYENES, és minden városban a település egy-egy központi helyén lehet majd megtalálni. Sötétedés után a külső falon esténként a bécsi bemutatóját a háború napjaiban ünneplő, mára ikonikussá vált, 1971-es Csárdáskirálynő-feldolgozás vetítésével emlékeznek arra, hogy a színház a legnagyobb tragédiák, még a háborúk alatt is rendkívül népszerű volt. A rövid ideig tartó, felhőtlen szórakozást nyújtó daraboknak a hátország mellett a fronton és később a hadifogolytáborokban is fontos lélektani szerep jutott. Az itthon 1915-ben bemutatott, nemzetiesebbre formált Csárdáskirálynő ugyanis – a hadisikerek helyett – operettdiadalt hozott –, a kényes ízlésű elit fanyalgásának ellenére is.

A kiállítás tavaly Székesfehérváron már bemutatkozott, akkor 5 nap alatt mintegy 35 ezren nézték meg. A gömbsátor korábban – akkor még nagyon eltérő tartalommal: a Magyar Nemzeti Múzeum bemutatásával – már több vidéki és fővárosi helyszínen is járt: 2014-ben a Szigeten például mintegy 130 ezer fiatal látta. A kiállítást anyagilag a – Magyar Nemzeti Múzeum mellett – az I. világháborús Centenáriumi Emlékbizottság, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a befogadó városok és az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága támogatta.

A kiállítás koncepciójának megalkotója, forgatókönyvírója és főkurátora Császtvay Tünde irodalomtörténész, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa, osztályvezetője; szakmai munkatársa Végh Katalin, a Kecskeméti Katona József Múzeum igazgatóhelyettese. Szakértői munkájával segítette a projektet Ihász István történész-muzeológus, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Tárának nyugalmazott vezetője, Boka László irodalomtörténész, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója és ifj. Bertényi Iván történész, a bécsi Collegium Hungaricum igazgató-helyettese. A látványtervet Bátonyi György alkotta meg, a vizuális látvány, arculat és grafika Kellényi Kata munkája.

(Forrás: hiros.hu)