Politika és magánélet háború idején

Tizenegy uralkodó, államférfi, akik az első világháború urai voltak. Azoknak az országoknak a döntéshozói, amelyek végül összecsaptak 1914-ben. Róluk szól a Várkert Bazárban látható A háború urai című kiállítás, amelynek egyik főszereplője a Habsburg-dinasztia.

„A kiállítás bizonyos értelemben portrékat akart felvillantani, ezért Ferenc József esetében beemeli a magánszférát. Ezért van itt Erzsébet és Rudolf is, de mégis alapvetően a helyét az szabja itt meg, hogy ő az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója volt, annak a több mint ötvenmillió embernek, akik részt vettek az első világháborúban, méghozzá bizonyos értelemben kulcsszereplőként. Tehát az ő esetében egyszerre van egy magánéleti vonulat és egy közpolitikai vonulat.” – fejtette ki Gerő András.

De magánéleti titkokat nemcsak Ferenc Józsefről, hanem több uralkodóról is megtudhat a látogató. A vadászszenvedélyéről ismert Ferenc Ferdinánd például nem túl hosszú élete során mintegy háromszázezer vadat ejtett el. V. György angol király naponta legalább másfél-két órát foglalkozott a bélyeggyűjteményével, a háború kitörése után nem sokkal elajándékozta civil ruhatárát és csak tábornoki uniformist viselt. V. Mehmed, az Ottomán Birodalom szultánja hithű muszlim létére néha naponta többször is kóstolgatta a titokszekrényében tárolt likőröket.

A történész az interjúban elmondta: a kiállításnak természetesen része Vilmos császár is, aki a monarchia legfontosabb szövetségese volt, Woodrow Wilson elnök, aki az Amerikai Egyesült Államokat vezette, Miklós cár, aki Oroszország élén állt a háború idején és V. Mehmed szultán, aki a Török Birodalomnak volt – legalábbis formális – vezetője. De szerepelnek olyan államférfiak is, például Péter szerb király, vagy I. Ferdinánd román király, akik nem voltak főszereplői a háborúnak, de magyar szempontból lényeges volt a szerepük.

A kiállításon nem éppen átlagos termetűként látható az orosz szerzetes, Raszputyin, ezzel is érzékeltetve, hogy ugyan soha nem koronázták meg, mégis jelentős befolyása volt a világpolitikára.
„A monarchia oldalán a legtöbben az orosz és az olasz fronton estek el. Úgyhogy nekünk fontos Oroszország ebből a szempontból. Az installáción látható természetesen II. Miklós cár, a cárné, a kegyeltjük, pontosabban a cárné kegyeltje, de így a cáré is: Raszputyin. Róla közismert, hogy muzsikból küzdötte fel magát, és a cárné szerint azzal a sajátos varázserővel rendelkezett, hogy a vérzékenységben szenvedő cárevicset gyógyítani tudta, ezért nagyon erős befolyás tudott gyakorolni a cárra. De látható, hogy itt az újkor embere is, Vlagyimir Iljics Lenin, aki lényegében a cárizmus szétesése után nem sokkal, de ténylegesen Oroszország urává vált.” – ismertette a kurátor.

A magyar történelem meghatározó alakja volt Tisza István és Károlyi Mihály is, akik a kiállításon éppen egymással párbajoznak. Tisza a dualista korszak meghatározó politikai figurája volt, többször volt miniszterelnök, Károlyi pedig az ellenzék vezéralakja. A politikai egyet nem értés egy idő után személyi konfliktussá is változott, Károlyi nem volt hajlandó megbocsátani Tisza meghatározó politikai módszereit, és nem fogadta a köszönését a klubban. Egyik is gróf volt, másik is gróf volt. Az, hogy nem fogadta a köszönését, párbajra adott okot, és ennek a párbajnak az eredménye az lett, hogy Tisza, aki egyébként kifejezetten képzett vívó volt megsebesítette Károlyit. Ezt a párbajt idéztük fel tehát, mintegy szimbolikusan, jelezve azt, hogy a háborús Magyarországot is ellentétes álláspontokat megtestesítő emberek uralták abban az értelemben, hogy egyik hatalmi helyzetben, a másik ellenzéki helyzetben volt – mesélte a történész.

A kiállítás erős vizuális hatások, eredeti idézetek és rövid szövegek segítségével idézi meg a háború mindenható urait és egy letűnt világot, ami a XX. századra jórészt semmivé foszlott.