Az első világháború új szemszögből

Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója megnyitóbeszédében rámutatott, mára elkoptak múlt század politikailag motivált fogalmi ellentétpárjai, mint a győztes és vesztes, agresszor és áldozat, diktatórikus és demokratikus, melyeket olyan sokáig hangoztattak az első világháború kapcsán. Manapság számos olyan történeti munka születik, amely új megvilágításban mutatja be az eseményeket. Hozzátette, bár a háború a huszadik században indult, a háborút tizenkilencedik századi emberek vívták meg, a kor embere ezért nem tudta megfogalmazni, mi is történt valójában, hiszen az ő fogalomkészletük már nem volt megfelelő arra, hogy leírják a folyamatot, ahogy a boldog békeidők Európája örökre szertefoszlott.

Frank Furedi brit szociológus arról beszélt, hogy 1914-ben az embereket megérintette, szó szerint megragadta a háborúba lépés gondolata. Ez a hangulat minden társadalmi rétegen belül eluralkodott. Jó példa erre Max Weber szociológus, aki annyira magáévá tette a háborús retorikát, hogy nem egy esetben egyenruhát öltött, mikor vacsoravendégeit fogadta. Furedi arra is rámutatott, hogy a háborús propaganda gyártásában a teljes értelmiség, köztük komoly tudósok, szociológusok, és művészek is részt vettek Angliában, Franciaországban és az Egyesült Államokban egyaránt. Az Angliában tevékenykedő szociológus azt is elmondta, azokban az években mindenki a magáénak érezte a háborúba lépés gondolatát. a hívők spirituális kalandként tekintettek a háborús részvételre, amelyet szent háborúként, transzcendentális élményként fogtak fel, így sok szempontból hasonlított felfogásuk a mai dzsihádistákéhoz.

Karol Sauerland lengyel filozófus előadásában a frontok között rekedt nemzetiségek helyzetét vette górcső alá. A lengyel katonák részvétele kapcsán rámutatott, a monarchia hadseregében az összetartó erőt a császár személye jelentette. Beszélt a zsidók helyzetéről is, akik nagy számban voltak jelen a mai Lengyelország és Litvánia területén, önmagukban is egy külön csoportot alkotva a frontvonalak mögött. Kevéssé ismert tény, hogy az asszimilálódott német zsidók természetes szövetségesként tekintettek rájuk, a háború alatt pedig a német hadvezetés igyekezett őket megnyerni. Ennek keretében repülőről szórtak német és nem ritkán jiddis nyelven íródott szórólapokat, melyek az összetartozás érzését voltak hivatottak erősíteni.

Normann Stone angol történész rámutatott, már a tizenkilencedik században is az volt a brit külpolitika legfontosabb kérdése, hogy Oroszországot vagy Németországot támogassa. A huszadik század elején aztán eljutottak oda, hogy semmiképp sem akarták elfogadni a német dominanciát Közép-Európában, adott esetben orosz területeken, így született meg a döntés, hogy az oroszokkal kell szövetségre lépni.