Hírek
A magyar baka és a vérzivatar - Zenés múltidézés a Kákics együttessel
feol.hu, 2014. november 16.
Még a karzat is megtelt érdeklődőkkel vasárnap este a Városháza dísztermében, ahol a Kákics együttes első világháborús katonadalokból nyújtott át egy nagyszerű, képzeletbeli csokrot az utókornak.
Ferenc Jóska fújatja a trombitát címmel készített programsorozatot a székesfehérvári HírBeleBumm Szociális Szövetkezet, amely a Kákics együttessel az országot járva a különböző első világháborús hadszíntereken született és megénekelt katonanótákon keresztül idézi fel a csatákat, a halálélményt, a honszeretetet. Mindazt, ami a magyar baka szívét nyomasztotta és boldogította azokban a vészterhes, de sokszor mégis dicsőséges időkben. A műsorfolyam Vargha Tamás honvédelmi államtitkár és az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatásával valósulhatott meg.
Tárnok Ákos, a Kákics zenekar vezetője hangszerének hangolása közben elmondta: már eddig is nagy sikernek bizonyult a múltidézés, pedig Erdélybe még csak ezután indulnak. Céljuk a Nagy Háborúval kapcsolatos általános és sokszor téves elképzelések helyreigazítása, a kisember, az egyszerű közkatona keserű sorsának bemutatása, amely mégis egyszerre volt felemelő és hősies. A székesfehérvári bemutató a 17-es honvéd gyalogezred küzdelmeinek színtereit fűzte időrendbe. Ákosék hozzáértő segítséggel a tizenhetesekhez fűződő történeteket kutatták és elevenítették felé a zene eszközeivel. Így hallhatott a nagyszámú és hálás közönség például arról is, miként ünnepelt együtt húsvét vasárnap a székesfehérvári baka beszélgetve, pálinkával és vodkával koccintgatva az orosz regrutával, hogy aztán később, az ágyúszó jelzésére visszatérjenek a lövészárokba és újra kezdődjön az öldöklés.
A Kákics együttes tagjai korhű egyenruhában adták elő a műsort, Fülöp Attila gyűjtő pedig eredeti fegyvereket is hozott. A műsor igen nagy siker volt, a hálás közönség ráadást követelt. Fotó: Lovász Lilla
Idén, amikor a Nagy Háború kitörésének századik évfordulójára emlékezünk, már nem kell attól tartanunk, hogy az elmúlt évtizedekhez hasonlóan feledés és hallgatás övezi a magyar katona hősiességét, amelyhez fogható csak nagyon kevés akad a hadtörténelemben. Olyan nagyszerű, hatásos előadásokra azonban mindig szükség lesz, mint amilyet tegnap láthattunk.
Tartozunk ezzel dédapáink hős-szomorú tetteinek.