Tisztelgés (Melléklet - Magazin)

Taptoe, vagyis: zárd el a sörcsapot! Ennek a holland kifejezésnek első pillantásra nincs sok köze a ma már világszerte az elesett katonák emlékére játszott - trombitán, kürtön vagy skót dudán előadott - dallamvariációkhoz, ám elég egy kis kutakodás a "silenziotörténelemben", s máris kiderül, hogy a messzi múltba nyúlik vissza a takarodók és a belőlük továbbfejlődött búcsúztatók eredete. Egészen a harmincéves háború idejéig követhetjük nyomon, Németalföldig. Ekkor alakult ki az a rendszer a holland parancsnokság alatt álló protestáns - skót, angol, német és svájci zsoldosokból toborzott -, városi kaszárnyákban elhelyezett egységek körében, hogy a katonákat és a kocsmárosokat figyelmeztették az este fél tíz és tíz között a városon végigmasírozó dobosok és kürtösök: ideje elzárni a sörcsapokat s nyugovóra térni.

A taptoe szó él tovább az Amerikában használatos Taps kifejezésben: ezt a többnyire kürtön, olykor dudán előadott dallamot az amerikai polgárháború tábornoka, Daniel Butterfield 1862 júliusában vezette be egy addig használatos francia takarodó helyett. Az új takarodót Butterfield kürtöse, Oliver Wilcox szólaltatta meg először, s néhány hónapon belül elterjedt mind az északiak, mind a déliek körében. Az esti lefekvési idő jelzése mellett csakhamar - egyes források szerint már ugyanabban az évben - temetéseken is használni kezdték. Az amerikai hadsereg 1891 óta hivatalosan is a katonai tiszteletadások részévé tette.

A különféle változatokban számos országban használt takarodódallam az 1960-as években lépett ki a kaszárnyák világából. Nini Rosso olasz dzsessztrombitás ekkor dolgozta fel a Taps témáját, örökre beírva nevét a zenetörténetbe - egyben végérvényesen betörve a zenepiacra: az 1965-ben írt szerzemény Rosso-féle felvételéből világszerte több mint tízmillió példányt adtak el. Az Il silenzio - teljes címén: Silenzio fuori ordinanza - nem plagizálta, inkább továbbfejlesztette a katonai körökben használt darabot, ám gyökerei egyértelműek.

Szép hagyományai vannak az első világháború áldozataira való emlékezésnek. Az egyik legrégebbi a belgiumi Ypern (franciául: Ypres) első világháborús emlékhelyén zajlik, ahol 1928 óta minden áldott este - a második világháborús német megszállás négy évét leszámítva - nyolc órakor felcsendül a Last Post címmel ismert, a brit korona seregeiben használatos takarodó- és búcsúztatódallam. Alighanem ez a szokás is ötletet adhatott az olasz miniszterelnökségnek, amikor úgy döntött, hogy az első világháború kitörésének századik évfordulója előtt egy nappal, július 27-én nagy nemzetközi emlékezőakciót szervez az elesettek emléke előtti tisztelgés jegyében. Olaszországon kívül Angliában, Bulgáriában, Costa Ricában, az Egyesült Államokban, Görögországban, Portugáliában, Romániában, Szerbiában, Szlovákiában és Szlovéniában szólal meg vasárnap este az Il silenzio. Valamint nálunk, Magyarországon. A darabot Koós-Hutás Áron játssza el a budai vár Savoyai-teraszán; a trombitást az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság által az emlékezések koordinálásával megbízott XX. Század Intézet kérte fel. A Magyar Televízió pedig élőben közvetíti a varázslatos dallam megszólaltatását.

A világhírű olasz dzsessztrombitás, Paolo Fresu ajánlott az olasz szervezők figyelmébe - mondja a magyar trombitás, amikor arról kérdezzük, hogyan jött a felkérés. - Személyesen nem ismerem, de hatalmas megtiszteltetés, hogy rám gondolt. Az Il silenzio egyébként technikailag nem túl nehéz darab, kérdés, művészileg mennyire tudja belevinni az ember az érzéseit. Amitől még izgalmas lesz a vasárnap esti előadás, az az, hogy egyedül játszom, és ez mindig nehezebb, mert ilyenkor a legkisebb hibát is hallani lehet.

Koós-Hutás Áronra nem véletlenül figyelt fel az olasz miniszterelnökség által tanácsadónak felkért Fresu. Bár még csak harminckét éves, máris komoly karriert futott be. Játszik dzsesszt és könnyűzenét, tagja a Budapest Jazz Orchestrának, a balkáni muzsikát játszó Guca Partyzans Brass Bandnek és a Pannonia Allstars Ska Orchestrának. Új, saját projektjével nemzetközi karrierre készül: a Koós-Hutás Áron E. T. Project (az E. T. ez esetben az elektronikus trombita rövidítése) munkacímen futó zenekarban összesen nyolcan szerepelnek. Most olyan külföldi sztárok várnak tőlük bemutatkozó anyagot, mint Katie Mehlua vagy a Brand New Havies, így remélhető, hogy hamarosan a nemzetközi piacon is megjelenhetnek. A munkán mindenesetre nem spórolnak: Áron a találkozásunk előtti napon reggel tíztől este tizenegyig a próbateremben töltötte az időt.

- A trombitálás fizikai értelemben is elég kimerítő - mondja a zenész. - Trombitálni minden áldott nap kell több órán keresztül, különben eltunyulnak a szájizmok. Olyan ez, mint az élsportolók edzésmunkája: eleget kell gyakorolni, de nem túl sokat, mert hamar bele lehet fáradni.

A trombita az egyik legnagyobb kitartást igénylő hangszer. Koós-Hutás Áron korán eldöntötte, hogy ezt választja. Zenei érdeklődése hamar megmutatkozott, a bölcsőben első szava nem a "mama" volt, hanem az, hogy "la-la", és csak akkor nyugodott meg, ha zenét hallgathatott. Kilencévesen a bátyjához fordult tanácsért, hogy milyen hangszert válasszon. Példaképének tekintett testvére azt mondta neki, a gitár, a dob és a trombita a legmenőbb. Koós-Hutás így lett trombitás.

Vágya, hogy belátható időn belül felléphessen a világ két legrangosabb dzsesszfesztiválján, a svájci Montreux-ben és a hollandiai Rotterdamban, a North Sea dzsesszfesztiválon. Ebben a kőkemény és tudatos munka mellett segítheti valamelyest az Il silenzio is, hiszen az első világháborúban elhunyt tizenötmillió - köztük 660 ezerre becsült magyar - katona emlékére elfújt dallamot augusztus 3-án bemutatják világszerte számos televízióban a többi résztvevővel készült közös klipben.