LánchídRádió, 2014. június 27.

A Lánchíd Rádió vendége Gerő András történész volt.
Az első világháborút – vagy ahogy akkor hívták: a Nagy Háborút – megelőző évszázad szinte példa nélkülien békés volt Európában. A majdnem az egész kontinenst lángba borító, rengeteg emberéletet követelő napóleoni háborúk után a nagyhatalmak vezetői megállapodtak arról, hogy az országok közti problémákat nem vérontással, hanem tárgyalásokkal kell rendezni. A bécsi kongresszuson dolgozták ki azokat az elveket, amelyek fél évszázadra stabilizálták a nemzetközi viszonyokat. Ettől persze még az országokon belül nem mindig honolt béke, pár évente újabb és újabb forradalmi hullám söpört végig. Azonban az európai kontinenst, főleg a XIX. század második felében, általános bizakodás jellemezte. Az urbanizáció, a találmányok és az életkörülmények javulása miatt az emberek bizakodóbban tekintettek a holnapba. Majd száz évvel ezelőtt a „keleti kérdés” rendezetlensége és más okok szerencsétlen összjátéka folytán az egész földrész, sőt a fél világ harcmezővé változott, sok millió emberéletet követelve. Az első világháborút lezáró rossz béke pedig szinte egyenesen vezetett az újabb világégésbe.