Világháborús centenárium – Gerő András: a nacionalizmustól elvesztették a józan ítélőképességüket a nemzetek

Gerő András, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar gazdaság- és társadalomtörténeti tanszékének vezetője azt mondta, a szarajevói merénylet elkövetése óta semmi új nem derült ki az eseményről, csak az értelmezések változtak valamennyire.

A magyar történetírás mindig is merényletnek tartotta Ferenc Ferdinánd főherceg, osztrák-magyar trónörökös és felesége szarajevói meggyilkolását. Nem ment bele abba a dilemmába, hogy az elkövető, Gavrilo Princip hős vagy terrorista. A szerb nacionalisták számára Nyugat-ellenes hős, a szerb liberálisok számára pedig a jugoszláv nosztalgia kifejezője - vázolta a történész.

Gerő András beszélt arról is, hogy Magyarországon bizonyos érzelmi ambivalencia volt a trónörökös elleni merénylettel kapcsolatban. Mint magyarázta, Ferenc Ferdinándot Magyarországon nem szerették: olyan átalakítást akart a Monarchiában trónra kerülése esetén, amely a dualizmust mint politikai szerkezetet felszámolta volna, megbontotta volna Magyarország területi egységét. Kifejezetten szlávbarát koncepciót képviselt a trónörökös - mondta a történész, hozzátéve: egyfajta paradoxon, hogy a szláv nacionalizmus jegyében ölték meg Ferenc Ferdinándot.

Gerő András az első világháborúhoz vezető eseményekről szólva úgy fogalmazott: "egész Európában (...) egyszerre lett mindenki bolond". A nemzetek nem tudták megmondani, hogy miért lesz egy "nagy háború" - mondta a történész. Kijelentette: Európa metaforikus értelemben berúgott, az alkoholt a nacionalizmus szolgáltatta. Mindenki egyfajta nemzeti felbuzdulás alapján akart belemenni a háborúba. A merényletből világháború jött létre, amelyről senki nem gondolta, hogy évekig fog tartani és több millió ember halálát okozza - mondta Gerő András. A vitadélutánon részt vevő csehországi, észt, finn, szlovákiai és romániai vendégek arról beszéltek, hogy országaik történészei nem úgy foglalkoznak az első világháborúval, mint magyar kollégáik. Vahur Luhtsalu politológus, Észtország volt törökországi diplomatája azt mondta, az észt történészek nemigen foglalkoznak a témával. Az észtek belekeveredtek a folyamatba, akkoriban erősödött meg az észt nacionalizmus, és a háború végére meg tudták valósítani, hogy saját országuk legyen.

Tóth Andrej történész, az Opavai Sziléziai Egyetem dékánhelyettese arról beszélt, hogy cseheknek a történelemben az 1918-as év fontos, akkor jött létre Csehszlovákia, és ezt nem háborúval, hanem diplomáciával vívták ki. Heino Nyyssönen történész, a finnországi Tamperei Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének tanára azt mondta, hogy "északi szemmel" nem volt annyira fontos a szarajevói merénylet, az ország függetlenségének része volt a világháború. Simon Attila, a révkomáromi Selye János Egyetem tanszékvezető tanára, a Fórum Kisebbségkutató Intézet Történelmi Kutatások Részlegének igazgatója szerint a szlovákok számára az első világháború azt jelenti, hogy "végre kiszabadulnak az ezeréves magyar rabságból". 

Ottmar Trasca, a Román Tudományos Akadémia George Barit Történeti Intézetének főmunkatársa szerint a románok sem tulajdonítottak nagy jelentőséget a szarajevói eseménynek. Hunyadi Attila, a Kolozsvári Magyar Történeti Intézet tanára arról beszélt, hogy Tisza István miniszterelnök a merénylet után több hétig ellenezte a háborúba lépést.

Száz éve, 1914. június 28-án dördültek el Szarajevóban azok a pisztolylövések, amelyek következtében kirobbant az első világháború. A szerb Gavrilo Princip által leadott lövések a Boszniába látogató Ferenc Ferdinánd főherceg, osztrák-magyar trónörökös és felesége életét oltották ki. A Monarchia egy hónappal később hadat üzent Szerbiának, a háborúba egy héttel később valamennyi európai nagyhatalom bekapcsolódott.

A nemzetközi vitadélutánt az Aspektus program keretében tartották meg.