Tollal, papírral szuronyok közt

Az előadások az első világháborúban katonáskodó Molnár Ferenc, Csáth Géza, Hamvas Béla, Gyóni Géza és Herczeg Ferenc életművét és a háborúnak az életművekre gyakorolt hatását tárták fel.

Gerő András történész, a konferencia levezető elnöke elmondta: „az volt a cél, hogy a megemlékezéseken szerepet kapjanak azok az írók, akik haditudósítóként vettek részt a háborúban vagy akiknek munkásságában érzékelhetően nyomot hagyott ez az időszak".

Az előadók között volt Sárközi Mátyás, Molnár Ferenc unokája, aki nagyapja haditudósítói munkásságáról számolt be. Kiderült, hogy a Pál utcai fiúk híres írója egy évig, 1914 novemberétől 1915 novemberéig volt Az Est haditudósítója. Bár legtöbbször a frontvonal mögött tanyázott, beszélgetések során sikerült friss hírekre szert tennie. Általában a sajtó számára fenntartott területen tartózkodott, onnan küldte haza közkedvelt tudósításait. Hadijelentései és életképei, tárcanovellává kerekített kitűnő megfigyelései olyan népszerű olvasmányok voltak, hogy még az ellenséges sajtó, így a londoni Morning Post és a New York Times is közölt belőlük. Sárközi Mátyás számos érdekes anekdotát osztott meg a közönséggel, melyek végigkísérték nagyapja útját Galíciában.

Molnár Eszter Edina a Csáth Géza életében és munkásságában feltűnő világháborút elemezte. Kiderült, az évek óta morfiumfüggő író-orvos az elsők között kapta meg behívóját, majd egy mozgó tartalékkórház segédorvosának nevezték ki. Augusztus első napjaiban a déli frontra, majd szeptemberben az északi hadszíntérre irányították át. Írásaiból − melyek túlnyomó részének központi témája saját maga és a háború viszonya − kiderül, hogy a kezdeti lelkesedés őt is magával ragadta. Ezekben a szövegekben a háború elején kiáll a Monarchia háborús részvétele és a háború szükségessége mellett, Szerbiával szemben jogos bosszúról beszél, míg az oroszok elleni erkölcsi-büntető háborút a Monarchia missziójaként értelmezi. Ezek a források egyöntetűen a hadseregért való elköteleződésről és a háborúért való meggyőződéses lelkesedésről vallanak, s ezekkel összhangban gyakorlati tettrekészségről és önfeláldozásról is.

Ezt mutatja feleségéhez a frontról írott levele is, melyben így fogalmaz: „nagyszerűen érzem magam és boldog vagyok, hogy részt vehetek a legszebb és legnemesebb hadjáratban, amelyet valaha viseltek. Mert valóban háborúnkban a mi részünkről hiányzik minden önző szándék, mi csak a butaság, a telhetetlenség, a hatalmaskodás, az önzés, a barbarizmus ellen harcolunk. Ha ezt elgondolom, nagy nyugalom fog el − ezért érdemes harcolni s meghalni.”

A kezdeti lelkesedés után a fronton töltött idő múlásával egyre rosszabbodott az író állapota. Morfiumadagjai fokozatosan nőttek, ebben szerepe volt a megfeszített munkának és az átélt szörnyűségeknek is. Mindvégig erősen foglalkoztatta a háborús helyzet, naplóiban sokat politizált, aggódva a Monarchia sikeréért. Lelkesedését a hazáért való elköteleződése ellenére letörte az orvos humanizmusa. Egy évvel a háború kitörése után már így fogalmazott: „Mindez nem mehet már soká! Az egész nemzetet kiherélni nem lehet. Ha elesett félmillió, még egy félmilliónk erre a célra oda nem adható. Inkább bármilyen béke. Vagy fordítva − bármilyen diadal ilyen veszteségek mellett nem diadal többé és ki nem használható, mert nincs, akinek haszna legyen belőle.” A háború végére elérte a teljes kiábrándultság állapotát, a morfiumtól sem tudott már szabadulni, ez pedig később az író halálához vezetett.

Veres Miklós, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa Herczeg Ferencről tartotta előadását, aki szerkesztőként és közéleti személyiségként egyaránt nagy szerepet játszott a háború alatt Magyarország közéletében és irodalmában.

Végül Borbás Andrea beszélt Ady Endre álláspontjáról és az Ady és Gyóni Géza közötti ellentétről, mely a háború miatt alakult ki köztük.