Hírek
Szuronyok között tollal
mno.hu, 2014. június 10.
Tollal, papírral szuronyok között címmel a magyar írók, költők első világháborús szerepvállalásáról rendeztek konferenciát múlt csütörtökön a XX. Század Intézetben. Az eseményen mások mellett Sárközi Mátyás előadását is meghallgathatta a közönség. A londoni magyar emigráció egyik legjelentősebb képviselője nagyapjáról, Molnár Ferencről mesélt. A világhírű drámaírón kívül Ady Endre, Csáth Géza és Herczeg Ferenc is terítékre került a konferencián.
Legyenek bármilyen különc alakok, az írók és a költők a társadalom tagjai, reflexióik így egy ország lelki és szellemi állapotáról tanúskodnak, foglalta össze a konferencia alapvető motivációját Gerő András történész, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója. Az első világháború története a kezdeti eufóriától a véres kiábrándulásig remekül dokumentálható munkásságukban.
Molnár Ferenc haditudósítóként dolgozott mélyen a frontvonal mögötti kocsmákban, derült ki Sárközi Mátyás előadásából. Tárcanovellává nemesített jelentéseit az egész világon lelkesen olvasták, még a The New York Times is közölte az írásait. A korabeli cenzúra azonban alaposan megrostálta a szövegeket, a háború borzalmait erőteljes, olykor abszurd képekben bemutató munkái végül az Egy haditudósító emlékei, illetve a Toll című kötetben láttak napvilágot. Ahogy a harctól megcsömörlött milliók, később Molnár Ferenc is leginkább felejteni akart. Ez a szándék jelent meg világszerte ünnepelt műveiben, amelyeknek hála a közönség elfeledkezhetett a borzalmakról - egy időre legalábbis. Ha Molnár Ferenc a felejtés írója, Csáth Géza a kíméletlen emlékezeté. - A háború halottjának tekintem magam - vallotta magáról a morfinista író, derült ki Molnár Eszter Edina előadásából. Csáth tragédiája egyetlen kisiklott életben ábrázolja milliók értelmetlen halálát. Csáth a háború nélkül is elveszett volna saját feneketlen őrületében, tábori orvosi szolgálata azonban felgyorsította a folyamatot. Halálfélelme vezette orvosi pályára, orvosként korlátlanul hozzáfért a morfiumhoz, amely fokozta paranoiáját és rettegését. Ördögi körbe került, végül "a haláltól való félelme kergette a halálba" - foglalta össze az előadó Csáth tragédiáját.
Herczeg Ferenc is a háború tragikumát örökítette meg írásaiban, a korszak egyik legolvasottabb magyar alkotója és nagy tekintélyű szerkesztője azonban, józan eszét megőrizve, a pusztítás értelmetlenségét állította művei középpontjába. "Annyira félnek a hadseregben a felelősségtől, hogy inkább semmit sem tesznek" - idézte az előadó, Veres Miklós az írót, akinek kezdeti lelkesedését 1917-re a béke mindenekfeletti óhajtása váltotta fel. Herczeg az első világháborút "őstragédiának" nevezte. Mint írta, "repedés ment keresztül az emberiségen", a humánum elveszett. Vészjósló szavait a második világháború borzalmai igazolták. A konferencia utolsó előadásában Borbás Andrea a nemzeti költészet messiásáról beszélt Ady Endre és Gyóni Géza szembenállásán keresztül.
