TANKTÓL A TISZTASÁGI BETÉTIG

A haditechnika mellett a mindennapi életben is felbukkantak olyan újdonságok, amelyek nélkül szinte el sem tudnánk képzelni az életünket.

Soha nem fogom elfelejteni, amikor gimnáziumban, az I. világháború időszakát elérve, történelem tanárom azzal a hasonlattal próbálta velünk érzékeltetni, hogy mekkora technikai fejlődést hozott a nagy háború, hogy azt mondta: „amikor a traktorokra páncélt raktak, megjelentek a tankok”. Akkoriban nem fogtam fel, hogy ebben a mondatban milyen fontos információ rejlik az emberiség történelmének szempontjából. A világháború számos katonai újítása a legpusztítóbb gépeket eredményezte, de polgári használatban is megjelent az, amikkel eleinte a lövészárkokat látták el.

Az I. világháború során a katonai innováció szinte robbanásszerű fejlődése ment végbe. Nem csak a tankok jelentek meg a hadszíntéren, de a Nagy Háborúnak köszönhető a vadászgép, a harcigázok és a gázálarc megjelenése, a vízalatti szonárt – amelyet a tengeralattjárók felderítésére fejlesztettek ki – s a kétirányú rádióforgalmat is ekkor fejlesztették ki, hogy kommunikációt tudjanak létesíteni a repülőgépek és a földi irányítás között. Ekkor kezdték el kifejleszteni a tengeri repülőgéphordozó anyahajókat és mindezek mellett olyan kezdetleges kísérletek is zajlottak, aminek az általunk használt drón lett az utóda. Az első pilóta nélküli repülőt, az Egyesült Államok Haditengerészetének fejlesztették ki 1916–17-ben. A következő évek során igyekeztek pontosítani a szerkezetet, majd 1925-ben félretették a kísérletezést.

A haditechnika mellett azonban a mindennapi életben is felbukkantak olyan újdonságok, amelyek nélkül szinte el sem tudnánk képzelni az életünket. Természetes részévé váltak az ember mindennapjainak és bele sem gondolunk, hogy ezeket a találmányokat, vajon mi hívta életre?

Ilyen, ma már természetesnek tűnő kiegészítő például a karóra is. A csatatéren sokszor az időzítés volt a kulcs. Emellett olyan órát kellett alkotni, amely szabadon hagyta mindkét kezet, hogy ne akadályozza a katonákat feladatuk ellátásában. Egészen az I. világháborúig a férfiak láncra rögzített zsebórát használtak, de a csuklóra rögzíthető óra tehát kifejezetten az I világháború terméke, amelyet a francia harckocsizók használtak először. Szintén a háború eredménye az óraátállítás is. A világháború eredménye volt, hogy számos termék hiánycikknek számított – ilyen volt a szén is. Amikor Németország szénkészlete vészesen megcsappant, 1916. április 30-án elrendelték, hogy állítsák át az órákat 23:00-ról éjfélre, ezzel a fűtéshez és világításhoz elengedhetetlen szenet tudtak spórolni és a művelet gyorsan terjedt el a környező országokban is. Amikor a háború véget ért, visszatértek a régi rendszerhez és felhagytak az óra átállításával, ám hamarosan ismét visszatértek ehhez a szokáshoz.

A haditechnika szüleménye volt néhány, ma már széleskörűen elterjedt találmány. Például a rozsdamentes acél, amikor a brit hadsereg az addigiaknál erősebb anyagot keresett fegyvereihez. Ma már olyan mindennapi eszközökként találkozhatunk ezzel az anyaggal, mint a kanál, villa és a kés, vagy éppen az orvosi fémek. A strapabíró anyag mellett szintén háborús innováció volt a zipzár, ami a hideg ellen való hatékonyabb védekezés eredményeként jött létre, eleinte amerikai repülősöknél.

Az orvostudomány és az egészségügy is hatalmas fejlődésen ment keresztül a vérzivataros időkben. Marie Curie 1914-ben azonnal hozzálátott, hogy hordozható röntgent alkosson és a háború végére 18 ilyen „radiológiai kocsi”, azaz „Kis Curie” szolgált a francia hadsereget. A világháború borzalmainak köszönhetjük a különböző protéziseket és a plasztikai sebészetet is. 1918-ban egy berlini orvos, Kurt Huldschinsky fedezte fel a naplámpát, amellyel a D-vitaminhiányon akart enyhíteni. Az orvos ugyanis észrevette, hogy az általa kezelt gyermekek nagyon sápadtak, és amikor fényterápiának alkalmazott náluk, azt tapasztalta, hogy jobb lett az állapotuk. Ez után természetesen a napsugár jótékonyságát is tesztelte s később egyértelművé is vált a D-vitamin fontossága az egészséges fejlődés számára.

A nők számára a világháború egyik lényeges eredménye volt a tisztasági betét. 1914-ben felfedeztek egy olyan anyagot, amelynek felszívóképessége ötször jobb volt, mint a pamuté, ráadásul fele annyiba kerül az előállítása. A háború során az ápolóknak feltűnt, hogy a cellulózkötések sokkal hasznosabbak. 1920-ban, az amerikai Kimberly-Clark kezdte először reklámozni a Kotex nevezetű tisztasági betétet, de a korlátozott marketingnek köszönhetően, csak 1926-ban vált igazán népszerűvé a termék. A ma ismert zsebkendő szintén a háború végén jelent meg a civil életben.

Előző cikkünkben már említettük a margarin és a pótkávé megjelenését az élelmiszeriparban. Hasonlóan a margarinhoz, más élelmiszerekkel is találkozhatunk manapság, amely a világháború terméke volt. Ilyen a vegetáriánus (szója) kolbász, amelyet nem más, mint a későbbi NSZK első kancellárja, Konrad Adenauer fejlesztett ki, amikor azt kutatta, hogyan tudna olyan fontos ételadalékokat helyettesíteni, mint a hús. Számára a nehézséget az jelentette, hogy egy német élelmiszeripari határozat szerint, ha a kolbász nem tartalmazott húst, akkor az nem is lehetett kolbász. A németekkel szemben azonban az angolok jobban lelkesedtek az ötletért és 1918-ban V. György király szabad utat engedett a szójakolbásznak.

Végezetül, ha már a britekről és a kávéról is szót ejtettünk, nem hagyhatjuk ki a teát sem. A teafiltert még 1908-ban, amerikai kereskedők találták fel, hogy abban szállíthassák a teafüvet a vásárlóknak. A német Teekanne a háborúban már arra használta a teafilteres megoldást, hogy a fronton harcoló seregeknek küldjön teakészletet, amelyet „teabombáknak” hívtak akkoriban.

László Bernadett