SS Baron Gautsch

Az I. világháború első tengeri áldozatai közt szerepel a Baron Gautsch nevű gőzös, amely ma is az isztriai partok mentén, a Brioni szigetek és Rovinj között fekszik a tenger mélyén.

„A Baron Gautsch katasztrófája volt a halál koncertjének a nyitánya” –írta visszaemlékezésében az egyik magyar túlélő, Jenovay Jenő 1926-ban. A hajót az osztrák Lloyd-társaság egyik legszebb és legmodernebb példányát a Gourley fivérek építették a skóciai Dundee-ban. A Baron Gautsch 85 méter hosszú, 11 méter széles, így arányait tekintve a korban tekintélyes méretű vízi járműnek számított. A gőzöst 1908. május 3-án bocsátották vízre, nevét Gautsch Pál miniszterről kapta. Az I. világháborút megelőző években kereskedelmi célokat szolgált, valamint személyszállításra használták: menetrendszerinti járatként közlekedett az Adriai-tenger partjai mentén, Trieszt, Pula, Mali Losinj, Zadar, Split, Dubrovnik, Herceg Novi és Kotor városok között.

Az I. világháború kitörése után minden kereskedelmi hajó az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének kötelékébe került, ekkortól kezdve hadianyagot, katonákat és civiliket szállított a már felsorolt városok között. A hadba lépést követően, már augusztus elején megkezdődött a kikötővárosok melletti aknazárak telepítése, a tengeri aknák pontos helyrajzi adatait a haditengerészeknek pontosan ismerniük kellett. Akkor még nem tapasztalták meg igazán, hogy ezek az új hadieszközök mekkora mértékű pusztítást képesek okozni. Az augusztusi viharok több aknát leszakítottak rögzítő láncaikról szétszórva őket egészen az olasz partokig.

A Baron Gautsch 1914. augusztus 13-án Kotorból indult utolsó útjára, a hivatalos források szerint aznap a fedélzetén 310 ember utazott. Pulában fél órát vesztegeltek az utasok beszállítása miatt, és a kikötő elhagyása után a hajóparancsnok, nem törődve a rájuk leselkedő veszélyekkel, a késés behozása érdekében arra kérte a kapitányt, hogy rövidebb útvonalon közelítsék meg a célállomást, Triesztet. Hosszas vita után végül a tengerésztiszt ebbe beleegyezett, így Fazana mellett, a Brioni-szigetek irányába kormányozta a hajót. A szerencsétlenséget ez okozta, hiszen egy tenger által elsodort aknára futott a gőzös. A katasztrófa jelentőségét növelte, hogy felrobbant a nafta-szállítmány is, és az óriási hajó közel 10 perc alatt elsüllyedt. A baleset helyszínétől néhány mérföldnyire az aknatelepítés munkáját végző Basilisk, a Csepel és a Balaton hajók a szikratáviratot követően rögtön oda siettek, hogy kimentsék az utasokat. A tragédiában rejlő legnagyobb fájdalom, hogy a gőzösön a szerencsétlenül jártak között több katona hozzátartozója, főleg nők és gyermekek utaztak. 159 utast sikerült kimenekíteni, 177 ember lelte halálát a tenger hullámai között. Az egyik túlélő, Jenovay Jenő utólag így írt a hajószerencsétlenségről: „A „Baron Gautsch“ elpusztult utasai voltak a világháború első áldozatai a tengeren. Parancsnoka, ki szintén a menekültek közt volt, súlyos felelősségérzetének tudatában, a földi igazságszolgáltatás sújtó keze elől a halálba menekült. Triesztbe érkezve, a rákövetkező napon főbelőtte magát”.

Az évek múlásával a hajókatasztrófa emléke feledésbe merült, amikor 1951-ben egy trieszti búvár, Giacomo Stocca megtalálta a tengerfenéken 40 méter mélyen fekvő roncsot. A Baron Gautsch pontos helyrajzi koordinátáit 1958-ban határozták meg. A pulai Tengerészettörténeti Múzeum munkatársainak kezdeményezésére 1995-ben a búvárok megkezdték a felderítéseket a hajó belsejében, amelynek során 98 tárgyat hoztak a felszínre. Ezeket ma a múzeum kiállítási tárgyaiként tekinthetik meg a Pula városába látogató kirándulók (a kiállítás címe: Baron Gautsch, az I. világháború első áldozata Isztriában (1914–2014). A hajóroncs védelem alatt áll, Isztria történetének kulturális és történelmi örökségét képezi, mindamellett, hogy a búvárturizmus egyik kedvelt zarándokhelyévé vált.

A hajó cégére (Kiállítási hely: Povijesni i Pomorski Muzej Istre, Pula)

Felhozott tárgyak a hajóroncsból (Kiállítási hely: Povijesni i Pomorski Muzej Istre, Pula)

Hollósy Katalin