Spanyolnátha a magyar sajtó tükrében

Számos írás jelenik meg napjainkban a spanyolnáthával kapcsolatban, amely éppen száz évvel ezelőtt, 1920-ban tombolt harmadik hullámában. Emellett a jelenlegi koronavírus elleni küzdelem sokakat arra késztetett, hogy felelevenítsék az akkori influenzajárvány történetét. A korabeli sajtót böngészve jó képet kaphatunk arról, hogyan terjedt a betegség Magyarországon.

Nézzünk néhány példát, hogyan adtak hírt hazánkban 1918 és 1920 között arról az influenzajárványról, amely a hirtelen jelentkező, rendkívül erős tüneteknek (magas láz, fejfájás, vérzéses tüdőgyulladás) és a világháború borzalmai miatt legyengült társadalom találkozásának köszönhetően, több áldozatot szedett (20–100 millió áldozat), mint maga a Nagy Háború.

A magyar sajtóban már 1918 nyarán írtak a spanyolnátha-megbetegedésekről, ekkor azonban még nem hitték, hogy az Magyarországon komoly gondot okozna. Emellett, mivel az emberek nem jelentették az eseteket, így a hatóságoknak fogalmuk sem volt a valós számokról. Ezért is nehéz a mai napig megbecsülni a spanyolnátha áldozatainak számát. A Pesti Napló 1918. szeptember 13-án arról írt, hogy „Elvonult a spanyol nátha” (sic!), Szabó Sándor udvari tanácsos, fővárosi tisztifőorvos a cikk szerint azt mondta, hogy „eltekintve attól, hogy itt-ott sporadikus esetek fordulnak még elő, az úgynevezett spanyolnátha Budapesten megszűntnek tekinthető. Nálunk egyébként sem lehetett járványról beszélni”. Mindössze néhány nappal később, 1918. szeptember 24-én, a 8 Órai Újság azt írta, hogy Szabó Sándor a tiszti- és kerületi orvosokat értekezletre hívta össze, mert „a spanyolnátha változatlanul terjed a fővárosban”. Bár ekkor még azt állították, hogy téves nézetek terjednek a betegséggel kapcsolatban, mert a tüdőgyulladás és a spanyolnátha tünetei között legfeljebb a magas láz lehet hasonlóság. Ma már tudjuk, hogy a spanyolnátha egyik tünete a vérzéses tüdőgyulladás volt. Emellett már az imént idézett cikk említést tett az iskolák bezárásának lehetőségéről.

Október 1-én újabb spanyolnátha beszámoló olvasható a 8 Órai Újságban. Ebből érezhető, hogy az illetékesek nem értettek egyet a helyzet komolyságának kérdésében és abban, hogy milyen intézkedéseket kellene bevezetni: „A tisztifőorvos előadása megnyugtató. Boros két utolsó indítványát helyesli, a színházak bezárását azonban nem tartja helyesnek. Az iskolákat is csak a tisztifőorvos által ajánlott módon kell bezárni. Rámutat arra a veszedelemre, amely a baj terjedésével jár és arra, hogy nincs elegendő orvos és gyógyszer. Meisel Vilmos dr ellenzi a betegség járvánnyá való minősítését. Szükségesnek tartja a betegség kötelező bejelentését és a kórházi ágyak szaporítását. Az iskolákat csak szükség esetén kell bezárni. — Reiner Ede dr a súlyosabb esetek kötelező bejelentését és az ilyen esetekben való fertőtlenítést és a környezet megfigyelését követeli. Gerber Béla dr felszólalásában rámutat arra, hogy kétségtelenül súlyos jellegü járvánnyal állunk szemben. Védekezni csak úgy lehet, ha nem adunk módot tömeges összejövetelekre. Feltűnőnek tartja, hogy a legsúlyosabb esetek a fiatalságok körében fordulnak elő. A fiatalságot kell tehát megvédeni. Ezért szükségesnek tartja az iskolák bezárását és a betegség kötelező bejelentését”. Majd október 5-én „elhatározták, hogy a mozgófényképszinházak előadási idejét korlátozzák, továbbá leszállítják az orfeumok, mulatóhelyek és mozik által eladható belépőjegyek számát is” – olvasható ugyan ezen napilap hasábjain.

1918. október 11-én felfüggesztették az összes fővárosi közoktatásügyi intézmény működését a betegség terjedése miatt, de a vidéki városok között is volt, ahol már bezártak az iskolák. Ekkor a fővárosban már ezer fölött járt a csak a kórházakban számontartott betegek száma, emellett naponta közel 200 új beteget vettek fel. A vidéki városokból is folyamatosan jelentették az ismert megbetegedések és halálozások arányát. Érdekesség, hogy vidékről sokkal nagyobb számokat közöltek, mint a fővárosi megbetegedésekről. Mindeközben a lapokban olyan hírekről lehetett olvasni, hogy egy magyar orvos megtalálta a spanyolnátha ellenszerét, valamint megjelentek a „cognac”-ot, mint orvosságot hirdető reklámok is. 1918. november 3-án
Dr. Gosztonyi Vilmos magyar királyi főorvos a Pesti Hirlapban írt a betegségről. Írásában említést tett az izolálás hatásosságáról a fertőzés terjedésének megállításában és arról, hogy nagyon fontos az erős szív, amely kibírja a betegséget.

1918 decemberében bejelentették, hogy az iskolák január elejéig biztosan zárva maradnak, mivel a spanyolnátha-járvány ijesztően terjed. A járvány megállításának érdekében továbbra is ellentmondásos véleményeket közöltek az újságok. A Magyar Hirlap arról tudósított, hogy míg a járványbizottság egyes tagjai néhány napig teljes zárlatot szerettek volna, addig akadtak olyanok is, akik nem értettek egyet a radikális intézkedések bevezetésével.

Majd 1918. december 15-én a Kecskeméti Ujság az alábbi hírt hozta közölte: „Megérkezett a spanyolnátha elleni szérum. Értesítést kaptunk a tiszti főorvosi hivataltól, hogy a spanyolnátha elleni szérum megérkezett és a tiszti főorvosi hivatalban a délelőtti órákban rendelkezésre áll, ahol az orvosok is átvehetik. Szegénysorsu betegek részére a hivatal ingyen szolgáltatja ki az oltóanyagot, a jobb móduak üvegenként 41 K-ért (önköltségi ár) kaphatják. Egy üveg két beteg részére elegendő”.

A védezekzés érdekében december 22-én az alábbi tanácsot adta közre a Köztársasági Ujság munkatársa: „Sirius időjós most már orvosi tanácsok adására is vállalkozik. A spanyolnátha ellen azt ajánlja, hogy amikor valakinek a feje, lába, melle fáj és fázik, jó meleg lábfürdőt kell venni 15–20 percig, aztán le kell feküdni s egy csésze forró teát vagy forralt bort inni. Ezt naponta kétszer–háromszor ismételni s két–három nap alatt biztos a gyógyulás. Aki hisz benne, az megpróbálhatja”.

Hasonló jótanácsokat, olvasói tippeket számos esetben közöltek és a fentebb említett „cognac” -fogyasztás is orvos által ajánlott megelőzési javaslatként szerepelt a hirdetések között. A háborús helyzetre való tekintettel az országok igen lassan kezdtek hitelesen hírt adni a spanyolnátha megbetegedésekről, azonban az idő haladtával és a járvány egyre nagyobb terjedésével a magyar sajtó is tudósítani kezdett az eseményekről.

László Bernadett