NÉMET-AUSZTRIA ÉS AZ ANSCHLUSS

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával Ausztria kivált a birodalom testéből, ami nem zajlott zökkenőmentesen. Immár egy évszázada, hogy Német-Ausztriát 1919. március 12-én a nemzetgyűlés a Német Köztársaság szerves részének mondta ki. Ugyanezen a napon, 81 éve történt az Anschluss, amikor Adolf Hitler a Wehrmacht élén bevonult az ország területére, hogy birtokba vegye azt.

A 20. század egyik legnagyobb hatású műve, Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember című regényének cselekménye az I. világháború kirobbanása előtti egy évet mutatja be, e korszak emberének gondolat- és érzésvilágát egy bizonyos Kákánia nevű országban, amelyben az Osztrák–Magyar Monarchiát ismerjük fel. Pontról-pontra sejlik fel a birodalom megsemmisülésének elkerülhetetlensége és ez a feszültség nem enyhül a regény végére sem. Ez a szorongással teli hangulat uralkodott a bécsi kávéházak vendégeinek körében végig a háború folyamán és az azt követő időszakban, amelyet 1919-ben Alfred Polgar, színikritikus, novellista így jellemzett: „A bécsi kávéházak mindig is Bécs életének központjai voltak, most a bécsiek halálfélelmének lettek a központjai”.

Az óriási birodalom felbomlását már semmiféle eszközzel nem lehetett feltartóztatni. I. Károly (a magyar IV. Károly) ugyan tett erre egy gyenge kísérletet: 1918. október 16-án kiadott császári kiáltványában „legfelsőbb beleegyezésével” a Monarchiát egyenlő jogú népek államszövetségévé kívánta volna átalakítani. Pár nappal később, 1918. október 21-én megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés (Provisorische Nationalversammlung für Deutschösterreich), majd hamarosan elfogadásra került az ideiglenes új alkotmány, amelyben a megszülető államot Német-Ausztria (Deutschösterreich) néven anyakönyvezték. 1918. november 11-én Habsburg Károly lemondásra kényszerült, másnap Bécsben kikiáltották a köztársaságot, kijelentve azt is, hogy az új állam csatlakozni kíván a majdan megalakuló Német Köztársasághoz. A Szociáldemokrata Párt Otto Bauer irányításával szintén ezt a gondolatot képviselte.

Német-Ausztriát sokan gazdaságilag életképtelennek tartották (Gustav Stolper közgazdász elmélete nyomán), mivel az ország területe egy 56 millió fős birodalom szükségleteihez igazodott közigazgatásilag, pénzügyileg és külkereskedelmi vonatkozásban is. Az ipar megbénult, mert elvesztette nyersanyagforrásait, az új nemzetállamok gazdaságilag elzárkózónak bizonyultak. A lakosság száma 6,5 millióra csökkent (az összbirodalom ipari munkásságnak 30%-a, a szénkészletének csupán 0,5% maradt meg), nem beszélve arról, hogy a birodalmi főváros, Bécs 1,6 millió fős lakosságával szintén több szempontból megoldatlan terhet jelentett.

1919. február 19-én nemzetgyűlési választásokat tartottak, amelyet a szociáldemokraták nyerték meg, akik a keresztényszocialistákkal léptek koalícióra. Továbbra is fenntartották az osztrák-német csatlakozás igényét, ami azonban nem egyezett Franciaország gazdasági érdekeivel. Clemenceau 1919 márciusában erre vonatkozóan kijelentette: „Csak azt követeljük tőletek, hogy függetlenek maradjatok, azt tehettek függetlenségetekkel, amit akartok, azonban nem léphettek be újra egy német blokkba és nem vehettek részt egy revansháborúban Németország oldalán”. Hamarosan az Anschluss-ellenes táborba csatlakozott a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, Csehszlovákia, majd Olaszország is.

A békeszerződés szövegébe ekkor még nem került bele egyértelműen az Anschluss teljeskörű kizárása. Ausztria 1919. június 2-án kapta meg a békefeltételek szövegét, ami az etnikai érdekeket nem vette figyelembe: Dél-Tirol, Dél-Karintia, a Szudéta-vidék, Burgenland elvesztésével fenyegetett, valamint jóvátételi kötelezettségei mellett a hadsereg létszámát 30 000 főre korlátozta. A nemzetközi helyzet oly módon alakult, hogy a magyarországi Tanácsköztársaságtól való félelem miatt az antant hajlott az engedményekre: az 1919. július 20-án átadott békeszerződés-tervezetben többek között már felajánlották a népszavazás lehetőségét Dél-Karintiában, szemet hunytak Ausztria Burgenland iránti igénye felett, valamint jóvátételi kötelezettségeit is eltörölték.

A békefeltételek kedvezőbb volta miatt Karl Renner 1919. szeptember 10-én aláírta a békeszerződést Saint-Germainben, amelynek értelmében Ausztriától elcsatolták Dél-Tirolt, a Szudéta-vidéket, valamint az adriai területeket, azonban Burgenlandot megtarthatta. Az utóbbi tiltakozást váltott ki, és a nyugat-magyarországi felkeléshez vezetett. Az 1920 októberében tartott népszavazás után Karintia déli része és Klagenfurt Ausztria része maradhatott. A saint-germaini békeszerződés 88. pontja megtiltotta az Anschlusst, valamint kikötötte, hogy a továbbiakban a Német-Ausztria helyett az Ausztria államnevet kell használnia. 20 évnek sem kellett eltelnie, amikor 1938. március 12-én Hitler a német hadsereg élén benyomult az ország területére. Másnap, március 13-án törvényileg kimondták a két ország újraegyesítését.

Hollósy Katalin