AZ ELSŐ ÓRAÁTÁLLÍTÁS MAGYARORSZÁGON

Az Európai Unió tagállamainak 2021-ig kell döntést hozniuk arról, hogy melyik időszámítást használják majd a későbbiekben. Kevesen tudják, hogy a nyári időszámítás bevezetése is egy a sok I. világháború idején bevezetett újítás közül, amelyet energiamegtakarítás céljából rendeltek el. Magyarországon a nyári időszámítási rendszert 1957-ben megszüntették, majd csak 1980-ban, az 1973-as nagy olajválság hatása miatt vezették be újra.

1784-ben Benjamin Franklin vetette fel először a nyári időszámításra vonatkozó ötletét, de ennek megvalósítása több évszázadot váratott magára. Elsőként az Egyesült Királyságban tárgyaltak róla, majd végül az Alsóház leszavazta a javaslatot. Széleskörű elfogadására a Nagy Háború második évében, 1916-ban került sor: a Német Császárságban, majd szövetségese példájához igazodva az Osztrák–Magyar Monarchiában is bevezetésre került.

Magyarország részéről Berlinben 1916. április 7–8-án zajlottak tárgyalások az új időszámítás bevezetéséről: a magyar kormányt Horváth Károly miniszteri tanácsos képviselte, a MÁV nevében pedig Ring Izsó, a Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség vezetője tárgyalt. Az Est 1916. április 13-i számában a lakosság tudomására hozták, hogy az új nyári időszámítást április 30-án éjjel 11 órára ütemezik, az óra mutatóját egy órával későbbre, 12 órára igazítják, és jelezték, hogy ez a rendszer szeptember 30-ig éjfélig lesz érvényben, ezután ismét visszatérnek a téli időszámításra. Horváth Károly így indokolta a döntést: „Erre az intézkedésre Németország kényszerít bennünket, helyesebben a gazdasági és közlekedési érintkezés, amely közöttünk és Németország között fennáll”. A továbbiakban a miniszteri tanácsos felhívta a figyelmet arra, hogy a mezőgazdaságban, valamint az iparban az egy órával korábbi munkakezdésből óriási előnyök származhatnak: „Németországban kiszámították, hogy május elsejétől október elsejéig ez az egy órai időeltolás nyolcvan millió márka értéken világító anyag megtakarítással jár, a magyar és az osztrák monarchiában pedig csupán világító anyagban ötvenhat millió koronát lehet megtakarítani”.

A vasúti utazás szempontjából a menetidő megrövidülésére hivatkoztak, amit az alábbi módon képzeltek el: „Valószínűnek tartom, hogy a keleti vasutakon még további időmegtakarításban is lesz részünk és még rövidebb idő alatt tudunk eljutni Konstantinápolyba. Berlinben különben a legnagyobb előzékenységgel bántak velünk, minden tekintetben a kezünkre jártak”. Kotányi Zsigmond a MÁV elnökhelyettese Az Est munkatársának pár nappal később így magyarázta az óraátállítás gyakorlati megvalósulását: „A legtöbb vonat május elsején reggel a már kiigazított óra szerint egy órai késéssel fog a végállomásra beérkezni. A helyi vonatoknál, melyek május elsején a kora reggeli órákban indulnak, ily késés nem fog beállani, mert ezek már az igazított időben fognak elindulni és ezen óra szerint fognak a menetrend szerinti időben beérkezni, a végállomásra. A már megszerkesztett és kinyomtatott menetrenden természetesen semmiféle változás nem fog megtörténni”.

A nyári időszámítás bevezetésének módja azonban nem volt mindenki számára egyértelmű, nagy zavarodottságot keltett a kor embere számára. Erről tanúskodik egy, Az Est 1916. április 16-i számában megjelent cikk is, ami a színházi világ méltatlankodását jól jellemezte. Itt a következőt olvashatjuk: „Az új nyári időszámítás érzékenyen érinti a színházakat is: hiszen tudvalevő, hogy az utóbbi években a színházak hét óráról és fél nyolcról nyolc órára tolták az előadások kezdetét, mert a tapasztalat azt bizonyította, hogy a közönség a nappali világosságban nem igen szeret színházba járni, a nyári hónapokban pedig csak nyolc óra körül sötétedik. Az új időszámítás azonban Magyarország életrendjét most egy órával előbbre tolja: az esti nyolc óra május elsejétől kezdve megszokott életmódunk szerint csak hét óra lesz, vagyis a színházi előadások számára olyan időpont, a melyet az elmúlt nyári időszakokban a színigazgatók nagyon korainak tartottak”. A cikk írója érdekességként kiemelte, hogy az április 30-i előadásokon tehát a közönség egy órával később fog távozni a színházi előadásokról: „Így lesz ez például a Nemzeti Színházban, ahol április 30-án Hamletet fogják játszani, amely a világirodalomnak nemcsak egyik legszebb, hanem egyik leghosszabb remeke is. A Hamlet ezek szerint fél nyolckor fog kezdődni és nem, mint rendesen, fél tizenkettőkor, hanem – már az új időszámítás szerint – egy órával kérőbben tehát már másnap, éjfél után fél egy órakor fog végződni”.

Egy csillagász is felháborodásának adott hangot, amit szintén a fent említett napilap közölt le: „Az emberekkel aránylag könnyen lehet beszélni, a Napot azonban nem tudjuk megállítani; az továbbra is régi megszokott idejében fog delelni, ha óránk másképpen mutat is. Az egyetlen pontosan járó óra a csillagos ég és a Nap rajta a főmutató; s minthogy ehhez emberi kezek nem nyúlhatnak, minden földi óraszerkeretet ehhez az egyhez igazítunk”. Úgy vélte, hogy egyszerűbb lenne a munkaidőt hamarabb megkezdeni és hamarabb is abbahagyni, valamint badarságnak tartotta a menetidő megrövidülésére tett megállapítást. Napokkal később egy ógyallai csillagász így válaszolt a levelére: „Rendkívüli időket élünk, melyek rendkívüli intézkedéseket involválnak. Ezért az időszámítás időleges változtatásánál-; szükségessége mellett vagy ellen a gazdasági vonatkozások egész komplexumának, valamint a tervezett változtatásból várható gazdasági előnyöknek ismeretje nélkül nehéz komolyan nyilatkozni”. Egy aradi kocsmáros, Lővy Ignác személyesen Tisza Istvánnak címezte levelét, amelyben aggodalmát fejezte ki, hogy vendéglője jövedelmére károsan hat majd az egy óra idővesztés. A miniszterelnök személyesen válaszolt a levelére: „Tisztelt Uram! Azt hiszem, tévedésben van, ha azt gondolja, hogy az időszámításnak május 1-re tervezett megváltoztatása bárminő hatással lesz a vendéglő-üzletre. Az emberek éppen azokban a névleges órákban fognak felkelni, étkezni, lefeküdni, mint eddig tették és rövid idő alatt elfelejtkeznek arról, hogy a naphoz viszonyítva, tulajdonképpen egy órával történt előbb minden”.

Az óraátállítás megtörténte után még május első napjaiban cikkeztek erről a lapok, de aztán az erről szóló híradások teljesen megszűntek. Az 1916. szeptember 30-i téli időszámításra történő átállás már nem bírt ekkora hírértékkel.

Hollósy Katalin