Az alvásképtelen katona története

A hazai és a külföldi orvostudomány egyik legrejtélyesebb esete egy I. világháborút megjárt katona történetéhez kapcsolódik. 1915-ben, Kern Pál századparancsnok Lemberg mellett fejlövés kapott, és ugyan csodával határos módon megmenekült és felépült, de soha többé nem jött álom a szemére.

Az orvostudomány történetében ma is az egyik leghíresebb betegként számon tartott Kern Pál, 1884-ben született a Józsefvárosban. A felső kereskedelmi érettségi megszerzése után magánhivatalnokként kezdte meg pályafutását. 1909-ben megnősült, és élte a hétköznapi emberek egyszerű mindennapjait. Amikor kitört az I. világháború sok más honfitársához hasonlóan ő is megkapta a behívó levelet. Hamarosan a keleti frontra, Lemberg mellé vezényelték, ahol századparancsnoki rangig vitte. Ő maga jóval később a Magyar Hírlap, 1930. január 15-i számában így mesélt élete sorsfordító eseményéről: „Június 24-én éjszaka Chlebovitze mellett parancsot kaptunk hajnali ütközetre. Egy rozsföldön át rohamra vezettem a századomat. Benn jártunk már az oroszoknál a negyedik vonalban, amikor hirtelen kis ütést éreztem a fejemen. Elvesztettem az egyensúlyomat s előrebuktam a földön. Amikor leestem, golyó koppant le a földre. Erről tudtam meg, hogy fejlövést kaptam. Még volt annyi öntudat bennem, hogy a golyót fölemeltem a földről és a zubbonyomba tettem. Ma is megvan. Aztán a fejemhez kaptam, véres lett a kezem. Másra nem is emlékszem, mert elvesztettem az eszméletemet. Másfél napig feküdtem eszméletlenül és elhagyottan a rozsföldön. Az ezredem azt hitte, meghaltam, a nevem be is került a veszteséglistába, itthon megsirattak, mint elesett katonát”. A golyó a halántékán fúródott be és ott is távozott. Miután a szanitécek rátaláltak és elszállították egy galíciai kórházba, Kernt a fején lévő seb összevarrása után borzalmas fejgörcsök gyötörték, és rejtélyes módon soha többé nem volt képes elaludni. Az orvosok tanácstalanul álltak az eset fölött, és csodálkoztak, hogy a páciens egyáltalán életben maradt. Megállapították, hogy a golyó valószínűleg az alvásért felelős központot sértette meg az agyában. A beteget kísérleteknek vetették alá, több kezelésre is elküldték, de semmi sem segített az állapotán. Kern beszámolója szerint még magas rangú személyek, mint például József főherceg kastélyában is megfordult.

A kóros alvásképtelenség ezen esete példátlannak számított, az orvosok nem jósoltak Kern Pálnak hosszú életet. Az I. világháború után nyugdíjazták, majd 100%-os rokkantként szerelt le. A háborúban számos érdemkeresztet szerzett vitézségéért, amelyet később névjegykártyáján a riportereknek mindig megmutatott. A súlyos fejsérülésből annyi maradt meg emlékként, hogy a golyó általi lék kitapintható volt a koponyáján. Leszerelése és nyugdíjazása után nem tudott visszazökkenni háború előtti megszokott életébe. Erről utólag így mesélt: „A háború után olyan idegkimerülés vett rajtam erőt, hogy esztendőkig nem tudtam emberekhez szólni. Idegességem miatt felkerestem Hudovernig, Moravcsik és Frey professzorokat, nem találtak megfelelő gyógymódot bajomra”. Ezután a rendőrségi akták közt találjuk a nevét. A Tanácsköztársaság idején sikkasztás vádjával elítélték, elfogták, de pár nap múlva kiengedték. Majd 1920-ban bolsevik, államellenes izgatás bűntette miatt zárták be. Amint kijött a börtönből, egyenesen Weisz Manfrédhoz fordult segítségért, hogy biztosítson számára munkát. Kern házassága tönkrement, majd 1925-ben elvált. Három évvel később sikerült elhelyezkednie az Országos Társadalombiztosító Intézetnél, majd innen ment nyugdíjba 1937-ben.

Kern Pál története nemcsak az orvostudományt, hanem a korabeli sajtót is rendkívüli módon érdekelte, úgy idehaza, mint külföldön. Még Európán kívül, Ausztráliában és Dél-Amerikában is közöltek róla cikket, valamint meghívták az amerikai Rockefeller Intézetbe, ahova nem ment el. Itthon is, az 1930-as években rengeteg interjú készült vele, az újságírókat mindig a kedvenc Rákóczi úti kávézójában fogadta. De a világhírnéven kívül – Kern Pál nagy bánatára –, nem tett szert anyagi haszonra. Az egyik riportban arról panaszkodott, hogy 100%-ról 75%-ra csökkentették le rokkantsági státuszát. Nem ő volt az egyetlen katona, aki háborús sérülése miatt képtelen volt elaludni. A hasonlóan alvásképtelen Székely Kornél vele csavargott éjszakánként, együtt rótták az utcákat, amíg a jó barát öngyilkos nem lett.

A korabeli újságok illusztrációi úgy ábrázolták, hogy Kern éjjel a lámpaoltogatóval beszélget, éberen felügyeli az utcákat. Ő maga napirendjéről így mesélt a riportereknek: „Reggel fél nyolckor kelek, üres teát iszom, aztán bemegyek a hivatalba. Ott vagyok két óráig. Közben tizenegy óra tájban öt deka húst eszem s egy darab kenyeret. Viszont nem ebédelek. Az irodából rendszerint azonnal idejövök a kávéházba, kapucínert iszom, elolvasom a napilapokat. Hat óra tájban télen–nyáron egyformán sétálni megyek. Bebarangolom az egész várost. Féltíz tájban visszajövök a kávéházba. Megnézem a külföldi képeslapokat, hallgatom a cigányzenét és várom, hogy múljék az idő. Négy órakor szoktam hazamenni. Otthon mindig lefekvés előtt eszem valamit vagy olvasok még egy kicsit, fél öt tájban lefekszem és behunyom a szememet”. A Rákóczi úti kávéház törzsvendége, aki az újságok szerint „duplán élt”, ritkán ivott alkoholt, de ha arra invitálták, lerészegedni képtelen volt. Éjszakai mulatóhelyek állandó látogatója lett, erről ezt mondta: „Ha jó a zene, akkor olyan érzésem van, mint hogyha aludnék. Ha rossz a zene, akkor rendkívül ideges leszek és kénytelen vagyok lemosakodni”. Képtelen volt ásítani vagy pislogni. Pihenéséről ekképp mesélt: „Nem azért hunyom le a szememet. mert aludni akarok, hanem mert kímélni, pihentetni kell a szemidegeimet. Néha érzek fáradtságot, kimerültséget, de megfigyeltem, csak akkor, ha délután és este nem foglalkoztatom az agyamat. Ha nem olvasok újságot, ha nem nézegetem a képeslapokat, akkor másnap fáradt vagyok”. Kern Pál elmondása szerint nagy rajongója volt a női nemnek, több jómódú nő házassági ajánlattal kereste meg, akik tudták róla, hogy elvált. Az Amerikai Magyarságban 1933-ban kiemelten erről jelent meg egy írás: „Az egyik nő többek között azt írja, hogy mindig arra gondolt, hogy egy ilyen emberhez menjen feleségül, aki mellett nem kellene ragaszkodni a számára unalmas polgári életbeosztáshoz, mert hiszen férje sohasem panaszkodna arról, hogy fáradt, hogy nem hajlandó elmenni színházba, estélyre”. 1934-ben újra nősült, házasságából három gyermeke született. Rákoshegyen telepedett le családjával.

1938. február 13-i számában az Újság nevű lap közölte, hogy híres magyar orvosok a hipnózis módszerével kísérleteztek az elaltatásával, de az alváshoz hasonlatos állapotot csak két óra hosszára sikerült elérniük.

Egészségügyi állapota rosszabbra fordulása miatt hátralévő napjait az egri irgalmasrendiek férfikórházában töltötte. Az alvásképtelen katona csak a halálban pihenhetett meg. 1943-ban hunyt el, Egerben a világháborús Hősök temetőjében nyugszik, ott alussza örök álmát.

Hollósy Katalin