ANASZTÁZIA: MESE ÉS VALÓSÁG

A híres Disney-mese az I. világháborút követő orosz történelmi tragédiáról szól: a cári család kiirtásáról.

Oroszország az I. világháború alatt egyeduralmi rendszerre épült birodalom volt, az állam élén egy szinte korlátlan jogkörrel felruházott személlyel: a cárral. A mindenkori orosz cártól elvárták, hogy az egyeduralkodó minden tulajdonságával rendelkezzen. 1894-ben azonban úgy esett, hogy II. Miklós személyében egy olyan uralkodó került a trónra, aki nélkülözte mindezeket a tulajdonságokat. Felesége, Alix hesseni hercegnő (a pravoszláv keresztségben Alexandra Fjodorovna) ösztönözte férjét a keménykezű autokrata kormányzásra.

Az I. világháború kirobbanása után pár nappal Németország hadat üzent Oroszországnak. Minden oroszok cárját éltette a nép. A kezdeti hadműveleti sikerek utáni katonai kudarcok miatt a cár leváltotta főparancsnokát, és személyesen állt a hadsereg élére. Ebben a szerepben otthonosabban mozgott, hiszen mindig is közel állt a hadsereghez, ám lépése a későbbiekben súlyos hibának bizonyult. Oroszországban egyre romlott az életszínvonal, a cár folyamatosan a fronton tartózkodott. A cár távolléte alatt Alix és Raszputyin lényegében átvette a vezetést az ország felett. A „szerzetes” nagy hatással volt a cárnéra, Alix pedig Miklóst befolyásolta leveleivel, aki ellenvélemény nélkül fogadta el a cárné döntéseit. Miklós lemondása előtti időszakban ennek köszönhetően rendkívül sűrű volt a miniszteri fluktuáció.

Miklós és Alix öt gyermeke közül (négy leányuk volt: Olga, Tatyjana, Marija, és Anasztaszija) egyetlen fiuk, Alekszej vérzékenységben szenvedett. A rendszeresen betegeskedő trónörökös gyógyítására különböző megoldásokkal próbálkoztak. 1905-ben került az uralkodócsalád közelébe Grigorij Raszputyin, szibériai „szerzetes”, akiről azt állították – szent ember lévén –, hogy meg tudja gyógyítani a beteg fiút. Alix vakon hitt a sztarec képességeiben, és szinte itta szavait, így II. Miklós cár döntéseire már nemcsak felesége, hanem Raszputyin is hatással volt. A cárné és Raszputyin beavatkozása az államügyekbe súlyosan csorbította Miklós tekintélyét.

II. Miklós nem értesült időben az 1917 februárjában kitört szentpétervári zavargásokról. Bár küldött katonai alakulatokat a frontról Szentpétervárra, s ő maga is Carszkoje Szelóba indult, az uralkodói vonatot eltérítették. A Duma és a Munkások Tanácsa február 27-én értesítette a cárt a helyzet súlyosságáról. Március másodikán Miklóst lemondásra szólították fel. A cár 1917. március 3-án, a korona terhét levéve válláról, lemondott maga és trónörökös fia nevében a trónról, öccse Mihail Alexandrovics nagyherceg javára. Mihail a zavargások és az Ideiglenes Kormány nyomatékosítására azonban szintén lemondott. A Romanov ház uralkodása és a cárizmus ezzel megszűnt.

Lemondását követően Miklós és családja öt hónapot töltött Carszkoje Szelóban, az Ideiglenes Kormány foglyaként. Miután V. György a brit társadalom véleményétől tartva elutasította unokatestvére és családja befogadását, valamint a szentpétervári szovjet is tiltakozott Nagy-Britanniába szállításuk ellen, a Romanov családot 1917 nyarán a nyugat-szibériai Tobolszkba, majd 1918 tavaszán az uráli Jekatyerinburgba szállították, ahol az Ipatyev-házban töltötték mindennapjaikat, szigorú őrizet alatt. A családdal volt háziorvosuk, két komorna és egy inas is. Ekkor a család már a bolsevikok kezében volt. A vörösök attól tartottak, hogy a fehér royalisták megkísérlik a család kiszabadítását.

1918. július 17-re virradóan Jakov Jurovszkij vezetésével egy uráli bolsevikokból álló osztag kivégezte II. Mikóst és családját. A köztudatban a mai napig az él, hogy a család kivégzését maga Lenin rendelte el, erre azonban nem találtak egyértelmű bizonyítékot, az azonban bizonyos, hogy felsőbb utasításra kellett megtörténnie. 17-ére virradóan a ház lakóit felébresztették és leterelték a pincébe. Azt mondták nekik, hogy csak fényképfelvételeket fognak készíteni, de Jurovszkij egy osztag vörös katonával tért vissza, majd felolvasta a halálos ítéletet és azonnal tüzet vezényelt. Abban a pillanatban mindenkit lelőttek, és Anasztaszija, Olga, valamint Marija kivételével mindnyájan azonnal életüket vesztették. A három lány fűzőjébe varrt nemesfémek fogták fel a lövéseket. Jurovszkij attól tartva, hogy a kiáltozás felveri a környéket, megijedt és katonái puskatussal verték agyon a hercegnőket. A testeket ezután egy közeli erdőbe szállították, elégették és a hamvakat egy jelöletlen sírba temették.

Annak ellenére, hogy az áldozatok még ott helyben életüket vesztették, számos legenda látott napvilágot arról, hogy a legfiatalabb lány, Anasztaszija túlélte az eseményeket. Sok önjelölt Anasztaszija hercegnő jelent meg, aki azt állították magukról, hogy ő Anasztaszija Nyikolajevna Romanova, a cári család utolsó túlélője. A leghíresebb közülük Anna Anderson volt. Anderson 1920-ban öngyilkosságot kísérelt meg, amely után elmegyógyintézetbe került és sokáig nem volt hajlandó felfedni kilétét. Később több néven is bemutatkozott és 1922-ben kijelentette, hogy ő Anasztaszija. 1927-ben a cárné testvére magánnyomozót fogadott fel az igazság kiderítésére és már akkor beigazolódott a csalás. Andersont egy lengyel parasztlányként, Franziska Schanzkowska-ként azonosították.

A Szovjetunió bukása után, 1991-ben öt holttestet találtak Szibériában, amelyekről az azonosítás után kiderült, hogy köztük volt II. Miklós, Alix és három gyermekük maradványa. A két hiányzó holttest Anasztaszijaé és Alexejé volt, így a legenda tovább élhetett. (Eközben Andersonról a testvérétől vett DNS minta segítségével kiderült, hogy valóban lengyel származású parasztlány, bár ő ekkor már nem élt.) A hiányzó maradványokat 2007-ben találták meg, így a világ számára is bebizonyosodott, hogy 1918. július 17-én az egész családot kivégezték.

A cári család maradványait 1998-ban, a gyilkosság 80. évfordulóján a szentpétervári Szent Péter és Pál székesegyházban temették el. II. Miklóst és családját 2000-ben az orosz ortodox egyház szentté avatta, majd 2008-ban, a Romanov-család nevében, a Spanyolországban élő Marija Vlagyimirovna nagyhercegnő kérelmére, az orosz legfelsőbb bíróság rehabilitálta az utolsó cári család tagjait.

László Bernadett