A SPARTAKUS-FELKELÉS

100 évvel ezelőtt, 1919. január 15-én gyilkolták meg a német Spartakus-szövetség két vezetőjét, a kommunista puccsot kirobbantó Rosa Luxemburgot és Karl Liebknechtet.

1918 novemberében Németországban forradalmi hullám söpört végig: Kielben matrózlázadás tört ki, és az északi kikötővárosokban háborúellenes tüntetések zajlottak. A lázadásokhoz nagyszámú munkásréteg csatlakozott, és még abban a hónapban létrejöttek a munkás- és katonatanácsok. November 8-án a Reichstag erkélyéről a szociáldemokrata Philipp Scheidemann (SPD) kikiáltotta a köztársaságot. A tengerészeket támogató radikális baloldal, a Spartakus-szövetség (Spartakusbund) számára egyre több lehetőség nyílt arra, hogy előtérbe kerüljön. 1918. október 8-i programjukban már ezt hirdették: „A kapitalista uralom ósdi épülete elkorhadt. Proletárok! A szenvedés 50 hónapja után eljött a ti órátok. Legyetek méltóak erre!” Az 1918. november 11-ig Spartakus-csoport néven működő internacionalista szerveződés oroszországi mintára a tanácskommunizmus eszméjét képviselte, legfőbb vezetői Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg voltak. Megalapították önálló lapjukat, a Vörös Zászlót (Die Rote Fahne), majd december 30-án létrehozták a Német Kommunista Pártot (KPD). A Spartakus-szövetség Berlinben nagy támogatottságra tett szert, és keményen bírálták a Friedrich Ebert-vezette ideiglenes kormányt.

Berlinben, 1919. január 5-én tüntetés bontakozott ki, miután a kormány a város szociáldemokrata rendőrkapitányát, Emil Eichhornt lemondásra kényszerítette. Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht Vörös Zászlóban cselekvésre szólították fel a lakosságot. Másnap általános sztrájkot hirdettek, majd a tüntetők fegyveresen elfoglalták a sajtó épületeit, a pályaudvart, a főbb kormányzati egységeket. Január 7-én a forradalmi erők tárgyalni kezdtek a kormánnyal, ami azonban a szélsőjobboldali Freikorps-hoz fordult segítségért. Január 11–12-e körül befejeződtek a harcok, kb. 150 ember vesztette életét a felkelésben. A Freikorps véres tisztogatásba kezdett, Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht ellen elfogatóparancsot adtak ki. Január 15-én felfedezték búvóhelyüket és az Eden-szállóra vitték őket. Az Est 1919. január 17-i száma így számolt be az eseményekről: „Mikor onnan elszállították őket, Liebknechtet valaki fejbeütötte. Útközben a kocsit baleset érte. Úgyhogy Liebknechtnek gyalog kellett továbbmennie. Az út egy helyén hirtelen futásnak eredt. A katonák többször utánalőttek és az egyik golyó nyaka és válla között találta. Liebknecht felbukott és azonnal meghalt. Midőn Luxemburg Rózát a szállóból elvezették, a tömeg rárohant a kistermetű nőre és leütötte. Eszméletlenül egy automobilra tették. Midőn azonban az autó indulni akart, egy ember a felhágóra ugrott és rálőtt az elalélt nőre. Ezzel azonban még nem fejeződött be a gyászos eset. Útközben az automobil egy pillanatra megállt. A tömeg megrohanta az autót, kiragadta az öntudatlan Luxemburg testét és eltűnt vele a sötétben.” A nő csak hónapokkal később került elő a folyóból, maradványait végül a Friedrichsfelde temetőben hantolták el.

Weimarban, 1919. január 19-i nemzetgyűlési választásokat tartottak, ahol a szociáldemokraták győztek, a baloldali Spartakus-szövetség megsemmisítő vereséget szenvedett. 1919. július 31-én létrejött a weimari köztársaság.

Hollósy Katalin