„A CIGÁNYBAKA A HÁBORÚBA IS ELVISZI A HEGEDŰJÉT”

Az I. világháborús visszaemlékezések többször említést tesznek lövészárokban is muzsikáló prímásokról, de az sem példa nélküli, hogy magyar cigány honvédek mellét Vitézségi Érem, gallérját altiszti jelzés díszítette.

„A háború a cigányt is elvitte” – e felütéssel kezdi az Új Idők cigány hadbavonultakról szóló cikkét 1916 februárjában. A cikk írója szerint „ma annyi cigányon feszül a császári és királyi hadsereg vagy a honvédség egyenruhája, amennyi valószínűleg a nagy Fáraók uralkodása óta nem volt eljegyezve Mars istennek. S azt mondják, hogy a cigány ezt határozott megtiszteltetésnek veszi. Valami elismerésfélének, amely megszünteti régi kasztjellegét […] Ami a harcteret illeti, nem mondjuk, hogy cigány-vitézség nincs. Főleg azóta nem lehetünk ily véleménnyel, amióta az Andrássy-úton, nemrégiben, csukaszürke sántikáló hősök közt láttunk egy barnaképű harcost, akinek mellén ezüst vitézségi érem ékeskedett. Úgy vettük észre, a sorban ő volt a legbüszkébb, vígan és mosolyogva tekintgetett.”

Amíg azonban a háború alatt a kávéházak krónikus zenészhiányban szenvedtek, a katonai helyőrségeken sorra alakultak a „császári és királyi cigányzenekarok”. 1915 tavaszán például a 37. gyalogezrednél szolgáló nagyváradi cigányprímás, Bura Károly szervezett bandát a roma legénységből. Emellett számos szemtanú tett említést a fronton spontán módon szerveződő zenekarokról, amit a cigányzenét igencsak kedvelő tisztikar vagy az ezred törzskara is forszírozott. Ilyen volt az orosz harctéren, 1916. április 12-én a veszprémi 31. honvéd gyalogezred kötelékén belül szerveződött cigányzenekar is.

A Pesti Hírlap haditudósítója ekképpen számolt be 1916-ban egy volhíniai lövészárok Mikulás-napi hangulatáról: „A cigányok szépen leültek a lőrések alatt, – lehettek vagy nyolcan, köztük Szakcsi-Lakatos Károly Budapestről, az öreg Banda Marci zenekarából – rákezdtek a muzsikára, mert cigánybaka a háborúba is elviszi a hegedűjét. Szólt a nóta, százhúsz lépésre az oroszoktól”. A 76-osoknál szolgáló Kozák Kálmán cigányprímásról pedig feljegyezték, hogy „jobbjával a fegyverszíjat markolászta, balkezében egy hegedűtokot tartott”.

Számos példa lelhető fel cigány honvédekhez köthető hősies és önfeláldozó tettek említéséről is. A debreceni honvédek emlékalbumának egy támadást leíró beszámolója szerint „Virág Miska egy hős cigány volt a küldönc, aki az embereket biztatni előre szaladt, de egy ellenséges golyó elkapta és holtan esett össze.” A miskolci 10. honvéd gyalogezred kötelékében harcoló Molnár János cigányprímás „az északi harctéren srapnellszilánktól találva súlyosan megsebesült. A németországi Seitz városkába vitték, ahol megoperálták, de már nem tudták megmenteni az életét és hősi halált halt. Katonai pompával temették el.” Ugyancsak Miskolcon volt cigányprímás civil életében Geszti Jenő, a 10-es honvédek tartalékos őrmestere, aki a világháború kitörésekor azonnal bevonult ezredéhez és 1914. augusztus 18-án a népfölkelőkkel ment az orosz harctérre. Przemyśl erődje több ostrománál is részt vett, végül 1915 márciusában, a vár elestekor orosz hadifogságba esett, ahonnan rendkívül sok viszontagság után, 1918-ban sikerült hazaszöknie. Rácz Zsiga budapesti cigányprímás 1914 szeptemberében vonult be az 1-es honvédekhez. Önként jelentkezett frontszolgálatra, majd két hónapig küzdött az orosz harctéren, ahol megsebesült. Felgyógyulása után az olasz fronton harcolt az összeomlásig. Elnyerte a II. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet, és mint törzsőrmester szerelt le. Burai Mózes a császári és királyi 68. gyalogezred 7. századának őrvezetője 1915-ben halt hősi halált, Herzenberger János szegedi cigányprímás pedig hadifogságban hunyt el. Balogh Suha Dezső cigányprímás, a cs. és kir. 60. gyalogezred tizedeseként végigverekedte a keleti frontot, amely elismeréseként II. osztályú Ezüst és Bronz Vitézségi Érmet, Károly Csapatkeresztet és Sebesültek Érmét kapott. Később a Frontharcos Szövetség tagja lett. Szintén elnyerte a Bronz Vitézségi Érmet és a Károly Csapatkeresztet Botos Elemér salgótarjáni cigányzenész, aki csaknem az egész háborút az orosz és az olasz fronton töltötte a cs. és kir. 16. tábori tüzérezred kötelékében, mígnem 1918 novemberében hadifogságba esett.

Akadt cigány honvéd, aki később a Horthy Miklós által alapított Vitézi Rendbe is felvételt nyert. Ilyen volt vitéz Havasi Lajos, aki a Haditengerészet ún. torpedó-előmunkásaként (civilben egyébként kefekötő, majd trafikos) kiérdemelte az I. osztályú Ezüst és a Bronz Vitézségi Érmet, a Károly Csapatkeresztet, valamit a Sebesültek Érmét.

A ’30-as évek derekán járva mi sem volt természetesebb az egykori tűzharcosok Magyar Front című lapjában az alábbi hirdetéseknél: „Kovács Feri cigányprímás és zenekara – akik mind frontharcos bajtársak – fellépést vállal”. Továbbá: „A VIII. és a IX. ker. Frontharcos Cigányzenekar rendelkezésre áll úgy a budapesti, mint a vidéki főcsoportoknak, bál, mulatság, matiné, műsorest, teaest stb. alkalmakra igen jutányos áron. Érdeklődni lehet Józsika Ferkónál, VIII., József-utca 7.”

Virágh Ajtony