Vitézségi Érem
II. József 1789. július 19-én kelt udvari rendeletével előírta a vitézül helytálló őrmesterek és a náluk alacsonyabb rangú legénység hősi tetteinek jutalmazását. Az eleinte gomblyukban viselt becsületjelvényt 1809 óta hívják Vitézségi Éremnek.
Az alapításakor két, majd 1764-től középkereszttel kiegészített három fokozatú érdemrend elnyeréséhez kimagaslóan bátor tettekre volt szükség.
A Vitézségi Érmek aranyból, illetve ezüstből készültek. 1848 augusztusában az uralkodó egy új, méretében kisebb kitüntetést alapított II. osztályú Ezüst Vitézségi Érem néven, a „kisezüstöt”. 1915-re már négy osztályba – arany, I. osztályú ezüst-, II. osztályú Ezüst és Bronz – sorolták a Vitézségi Érmeket.
A tisztek számára sokáig a kiemelkedően hősies magatartás esetén sem adományozhattak vitézségi érmeket, ami elégedetlenséget szült. Ebben hozott változást IV. Károly rendelete, aki 1917. szeptember 15-én megalapította a tiszti Vitézségi Érmeket. Az első világháború során az Arany Tiszti Vitézségi Érmet 189 tiszt nyerte el, köztük 100 magyar.
