Porosz Vaskereszt (Eisernes Kreuz)
A történelmi Porosz Királyság, majd később az egységes Németország katonai kitüntetése, amelyet 1813. március 10-én alapított III. Frigyes Vilmos porosz király. II. Vilmos német császár 1914. augusztus 5-én újította meg. Az első világháború idején három fokozata volt: a Vaskereszt Másodosztálya, Első osztálya és a Vaskereszt Nagykeresztje. Az első két osztályt az ellenséggel szemben tanúsított rendkívüli bátorsággal, illetve kimagasló csapatirányítási érdemekkel, a Nagykeresztet döntő jellegű ütközetek megnyerésével lehetett kiérdemelni. Ez utóbbit a világháború alatt II. Vilmos, Paul von Hindenburg, Erich Ludendorff és August von Mackensen kapta meg. A Vaskereszt Nagykeresztjének csillagával egyedül Hindenburgot tüntették ki 1918-ban.
Az érdemjelet rangra való tekintet nélkül adományozták, ám ritka volt, hogy az első osztályt legénységi állományú katona kapta meg.
1915-től a Németországgal szövetséges országok katonái is elnyerhették, így számos osztrák–magyar harcos is megkapta e kitüntetést.
Az első világháború alatt hozzávetőleg 218 ezer első osztályú és 5 millió másodosztályú Vaskeresztet osztottak ki.
