MINDENNAPOK A VILÁGHÁBORÚBAN
A szuronyrohamok szüneteiben és a hátországban a katonák futballoztak, levelet írtak és barátkoztak. A háború a frontvonal mögött is zajlott.
Kétségtelen, hogy „átlépni a határon” szörnyen ijesztő volt, mindazonáltal, az I. világháborúban szolgáló katonák tapasztalatainak kis részét képezte a tűzvonalba lépés. Ez az egyik olyan tényező, ami segít megérteni, hogy miért és hogyan maradtak erősek a katonák mentálisan és fizikálisan a háború alatt, hogy a rátermett katonák hogyan birkóztak meg a frontvonalban zajló élettel. A tűzkeresztségen való átesés és a brutális összecsapások mellett a támadásokra való várakozás és a lövészárokban folyó, igen nyomorúságos élet keretezte a milliónyi egyenruhás férfi életét 1914 és 1918 között.
A fronton töltött idő többségében a legnagyobb ellenség az unalom volt. A katonák idejük 60 százalékában távol voltak a frontvonaltól. Ezáltal könnyen juthattak alkoholhoz és cigarettához. Viszonylag sok időt töltöttek nagyjából kényelmes környezetben. Ezek általában tanyaházak vagy kunyhók voltak olyan falvakban, amik fölött átvette a hatalmat a hadsereg. Itt általában hozzáférhettek jó ételhez, forró vízhez és tiszta egyenruhákhoz is.
Amíg a frontvonalon voltak, sok szabadidejük volt. Sok katona levelező kurzuson vett részt, mások labdarugó mérkőzéseket szerveztek. Ott voltak a különböző egységek bajnokságai, ahol a tisztek és a bakák egyenrangú felekként játszottak egymással.
Az árokban való élet másik fontos jellemzője a hűség és barátság volt. A legtöbb katona úgy érezte, hogy az igazságért és az országukért harcolnak. Rendkívül közel álltak társaikhoz, a bajtársiasság legszebb példái szövődtek az árkokban. A Brit Hadsereg szándékosan egy körzetből származó embereket toborzott, hogy legyen közös kötődésük. A szakaszok, amelyek körülbelül 30 fősek voltak, szintén kis egységként éltek, dolgoztak és harcoltak együtt.
(Forrás: The Great War)
László Bernadett
