Fogalomtár

HÍRES ÜZEMEK, HÍRHEDT FEGYVEREK

Az első világháború jellegéből adódóan minden korábbi világégést felülmúlt. A frontokon harcoló milliók, a hátországban keményen dolgozó nők és gyerekek mellett az új évszázad technikája is kulcsszerepet kapott. Hogy melyek voltak azon vállalatok, amelyek gyártmányaikon keresztül részét képezték a harcoknak, alább kiderül. 1839 novemberében Plzeň-ben, egy helyi politikus családjában fiúgyermek született. A csecsemő a keresztségben az Emil keresztnevet kapta, édesapja családja után pedig, a Škoda vezetéknevet jegyezték fel a keresztlevélen. A reáltudományok iránt nagy érdeklődést mutató Emil Prágában és Karlsruhéban folytatott egyetemi tanulmányokat, amelyeket követően szülővárosában mérnökként helyezkedett el. Üzeme az 1880-as évektől fegyverekkel is kiszolgálta az Osztrák–Magyar Monarchiát, s ez akkor sem változott, amikor 1899-ben létrehozta önálló gyárát, a Škoda Műveket. A gyár a Monarchia legnagyobb hadiüzemévé nőtte ki magát, s az 1914-et követően számtalan fegyvert szállított a harcoló alakulatoknak. Különösen népszerű volt a K.u.K. hadseregben rendszeresített Škoda 75 milliméteres ágyú, amely számtalan alkalommal okozott hatalmas károkat az ellenségnek. Az ágyút egyaránt használták a Júliai-Alpokban, valamint tankelhárítóként a nyugati fronton. A több mint harmincötezer főt alkalmazó plzeň-i üzem nemcsak szárazföldi fegyvereket gyártott: sikerrel alkalmazta fejlesztéseit a monarchia haditengerészeténél is. A Német Császárság egyik legnagyobb ipari mágnás családja, a Krupp volt. A 18. századi gyökerekkel rendelkező üzem az 1840-es évekre az egyik legnagyobb német fegyverexportőr lett. Oroszországgal, az Oszmán Birodalommal és Poroszországgal is üzleti kapcsolatban állt. Nem meglepő, hogy néhány évvel később a párizsi kiállításon a Krupp Művek igazi óriásként állított ki, és egyre-másra kapta hadiipari megrendeléseit, amelyek jelentős részét, ágyúk képezték. Az első világháború kitörésének idején a Krupp-család üzeme ágyúkat, lövegeket, és tengeralattjárókat is gyártott. Ágyúi közül az ellenség hamar megismerte a „kövér Berta” névre keresztelt hatalmas mozsarat, amely több mint negyven centis löveggel volt ellátva. Maroklőfegyverek tekintetében a német Spandau Arsenál gyárnál jobb minőségben pisztolyokat, puskákat gyártó céget nem lehetett a huszadik század eleji Európában találni. A legendássá váló Luger pisztolyok mellett, a vállalat olyan hírhedt fegyvereket is megalkotott, mint az MG 08-as géppuska és a Mauser puska, amely egészen 1945-ig megtalálható volt a világ fegyveres erőinek kötelékében. Az antant vezető hatalma, a Brit Birodalom sem akart lemaradni a 19. század utolsó harmadára kiemelkedően erős Németország mögött, így a Royal Small Arms Factory Enfield által gyártott MK II Revolverrel igyekeztek vetélytársukat „megfogni”. A fegyvert az első világháborún kívül több gyarmati lázongás idején is előszeretettel alkalmazták a britek, mégsem ez lett a leghíresebb fegyver, hanem a Hiram Stevens Maxim által megalkotott Maxim géppuska, amely a legelső sorozatlövő fegyver volt a történelemben. A géppuska hűtéséről, így a nagyfokú üzembiztonságról víz gondoskodott, elkerülve ezzel a túlhevülést, amely más gyártmányok állandó problémája volt. A legendás eszköz, még a francia gyökerekkel bíró költőt, esszéistát, Hilaire Bellocot is megihlette, így versbe foglalta érzéseit a fegyverről: „Felhágott a dombtetőre, Fásult szemmel nézett körbe, És bajsza alatt azt suttogta: Félni minek? Megnyugtat a fegyvermustra, Nálunk van csak Maxim-puska”. Ami a németeknek a Luger, az angoloknak az MK II Revolver, az nekünk, magyaroknak (és akkoriban az osztrákoknak is természetesen) a Mannlicher M1901-es revolver volt. A Ferdinand Mannlicher konstruktőr által megalkotott fegyvercsalád a K.u.K. hadsereg egyik alap lőfegyvere volt, és a nagynevű konkurens gyárak árnyékában is sikerült kitörnie Európából: a 20. század első felében Argentínában is rendszeresítették az osztrák fegyvert. Az első világháború tágabb értelemben vett jellegét vizsgálva egyértelmű, hogy a legtöbb hadban álló ország a saját erőforrásait (fegyvereit, találmányait) helyezte előtérbe, nem úgy, mint a modern korok hadseregeiben. Ennek fényében nem meglepő, hogy a trónörökös, Ferenc Ferdinándot és hitvesét, Chotek Zsófiát a „halálba szállító jármű” egy Gräf&Stift gyártmányú osztrák luxusautó volt.                                                                                                            Szabó Ákos