Hadiesemények az orosz fronton
A felvonulás nehézségei miatt a Monarchia gyengébb erőkkel rendelkezett 1914 nyarán ezen a fronton, mint azt Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök tervezte. Az osztrák–magyar lovashadosztályok által 1914. augusztus 14-23. között végrehajtott hadműveleti lovas felderítés során az orosz erők elosztását nem sikerült pontosan megállapítani. Sor került ugyanakkor néhány lovas ütközetre, augusztus 15-én Stojanownál, augusztus 17-én Gorodoknál, augusztus 21-én Jaroszlavicénél, ahol a közös, illetve a honvéd lovasság rohammal futamította meg az ellenséget, és maga is nagy veszteségeket szenvedett.
Az osztrák–magyar arcvonal balszárnyán a Viktor Dankl lovassági tábornok vezette 1. hadsereg augusztus 23-25-én Krasniknál az orosz 4. hadsereget, a Moritz Auffenberg gyalogsági tábornok irányította 4. hadsereg augusztus 26. és szeptember 1. között Komarównál az orosz 5. hadsereget vetette vissza. Kelet-Galíciában a túlerőben lévő orosz 3. és 8. hadsereg együttes támadása nyomán a Rudolf Brudermann lovassági tábornok irányította 3. hadsereg augusztus 26-án Zloczównál vereséget szenvedett. A tőle délre elhelyezkedő Kövess-hadseregcsoport nem tudta feltartóztatni az orosz 8. hadsereget. Augusztus végén a Szerémségből beérkezett és Böhm-Ermolli lovassági tábornok vezényletével megalakult 2. hadsereg megkísérelte az oroszok visszavetését, de az augusztus 30-i első lembergi csatában vereséget szenvedett. Brudermannt a 3. hadsereg élén felváltó Svetozar Boroević gyalogsági tábornok és a 2. hadsereg is frontálisan keleti irányba támadott, közben József Ferdinánd főherceg gyalogsági tábornok csoportja az orosz 5. hadsereget kötötte le. Az így kialakult második lembergi csatában a 3. és 2. hadsereg ugyan tért nyert Lemberg irányába, a 4. hadsereg támadása az orosz 3. hadsereg ellen azonban kudarcba fulladt. A front balszárnyán az 1. hadsereg az erősítéseket kapott orosz 4. hadsereggel szemben kénytelen volt visszavonulni. Az 1. hadsereg jobbszárnya és a 4. hadsereg balszárnya között rés keletkezett, fennállt a Lemberg körül harcoló három osztrák–magyar hadsereg átkarolásának lehetősége, ezért a hadvezetőség szeptember 11-én tartalékok hiányában Galícia keleti és középső részének feladása mellett döntött. A lembergi hadjárat után az osztrák–magyar 2. hadsereg 1914. szeptember 12-én az orosz 8. hadsereg elől a Kárpátok gerince mögé vonult vissza, és Dukla–Uzsok vonalában foglalt védőállást. Az orosz csapatok szeptember 24-én az Uzsoki-szoroson át betörtek az ország területére, és Fenyvesvölgyig nyomultak. Szeptember 27-én a Toronyai-hágón át támadó orosz csapatok Vezérszállásig, október 1-jén a Beszkid-hágón át Szolyva előteréig jutottak. A kozákok feldúlták Körösmezőt, október 3-án pedig Máramarosszigetet. Przemysl városát a körülötte lévő erődítményekkel az orosz 3. hadsereg szeptember 17-én körülzárta. Az erődöt október 12-én a 3. hadsereg csapatai ugyan felszabadították, de november 4-én végleg bezárult az orosz 11. hadsereg gyűrűje a védők körül. Az erődrendszer parancsnokát, Hermann Kusmanek gyalogsági tábornokot a végsőkig való kitartásra szólították fel. A védősereg zömét a fogarasi Tamásy Árpád altábornagy, helyettes várparancsnok vezette szegedi 23. honvéd gyaloghadosztály alkotta, annak alakulatai hajtották végre a legtöbb kitörési kísérletet.
Conrad november végén egy merész ellentámadást indított: kihasználva az orosz 3. és 8. hadsereg közötti mintegy 100 km-nyi térközt, oldalba támadta a cári 3. hadsereget. A december 3-tól 15-ig tartó limanowa-lapanówi csatában Josef Roth altábornagy hadseregcsoportja Lapanów-Bochnia irányába indított támadásával megpróbálta átkarolni az orosz 3. hadsereg balszárnyát. Az oroszok szívósan védekeztek, VIII. hadtestüket pedig Neusandez irányába tolták el, a város elvesztésével veszélyeztették volna az osztrák–magyar jobbszárnyat. Boroević Kárpátokban álló 3. hadserege ezért december 5-én parancsot kapott, hogy terjessze ki balszárnyát a fenyegetett frontszakaszig. A segítség beérkeztéig a Roth-csoport jobbszárnyának védelmét a budapesti 10. közös lovas- és egy német hadosztálynak kellett megoldania, melyek az orosz nyomásra Limanowáig vonultak vissza. December 11-én, a csata döntő napján az oroszok megpróbáltak áttörni a limanowa-kaninai műút két oldalán. A védők felváltására érkezett magyar huszárok (a 9. Nádasdy- és a 13. jászkun huszárezred) emberfeletti hősiességgel küzdöttek, a kézitusában sem maradtak alul. Muhr Ottmár ezredes, a csoport parancsnoka is halálosan megsebesült. A megvert oroszok Szurmay Sándor altábornagy keletről beérkező hadtestének és a Boroević-hadsereg fenyegetése miatt visszavonultak. A sikerért nagy árat fizetett a hadvezetés: 90 ezer osztrák–magyar és német katona veszett oda, az oroszok vesztesége 110 ezer fő volt.
Az ostromlott Przemysl felmentését és az orosz erők Galíciából való kiszorítását célzó ún. kárpáti téli csatában az 1.-4. osztrák–magyar hadsereg támadását az újonnan létrehozott német Déli-hadsereg is támogatta. Az 1915. január 23-án indított első offenzíva csak részsikereket ért el, a Szurmay-hadtest visszafoglalta az 1914 végén elvesztett Uzsoki-hágót. A február 27. és március 18. közötti második támadás a mostoha időjárási körülmények miatt megtört az erős orosz ellenálláson. Przemysl védői március 19-én egy végső, sikertelen kísérletet tettek a kitörésre. Az élelmiszer- és lőszerkészletek elfogytak, és az erődök felrobbantása után a vár március 22-én megadta magát. A 120 ezer fős védősereg hadifogságba esett.
Forrás: Balla Tibor: Magyar katonák az első világháború hadszínterein. In: A Nagy Háború másik arca. A lövészárkok mindennapjai. Szerk.: Horváth Miklós. Akadémiai Kiadó, Bp., 2004.
