AZ „IGAZI” SVEJK
Hašek első világháborús szolgálata nem hőstörténet. Gyenge szervezetű, baloldali aktivistából vált a galíciai front századküldöncévé, majd hadifogollyá. Háborús élményei szolgáltak alapul az együgyűségében zseniális Svejkabszurd történetéhez.
Jaroslav Hašek Prágában született 1883-ben. A kereskedelmi akadémia elvégzése után banktisztviselőként dolgozott, majd szabadfoglalkozású író és újságíró lett. Anarchista nézetei és tevékenysége miatt folyamatosan összetűzésbe került a törvénnyel, többször letartóztatták és egy rendőrtiszt megtámadásáértbörtönbüntetést is kapott. Feleségére tekintettel átmenetileg próbált ugyan konszolidált polgári életet élni, de házassága így is sikertelen volt.
A háború kitörésekor Hašek már 31 éves volt, ezért először a népfölkelőkhöz besorozták be. 1915 februárjában a párágai cs. és. kir. 91. gyalogezredbe osztották be és a budejovicei tartalékos tiszti iskolába irányították. A kitűnő fizikumot, szigorú fegyelmet és mindenekelőtt lojalitást megkövetelő képzés vélhetően nem állt összhangban sem gyenge erőnlétével, sem anarchisztikus világnézetével, így Hašeknak rövidesen el kellett hagynia az intézményt. Az író ezt követően katonai kórházba került reuma és szívpanaszok miatt, amelynek következtében le ugyan nem szerelték, de könnyített szolgálatra osztották be.
Az egészségügyi felülvizsgálat után ezrede tartalék zászlóaljával az – akkor még Magyarországhoz tartozó – Királyhidára ment, ahol a 12. menetzászlóalj 4. századának irodai altisztjeként szolgált. Századparancsnoka a regényben is megjelenő Rudolf Lukas főhadnagy lett, aki jóindulattal viseltetett iránta és alkoholizmusa ellenére jó katonának tartotta.
1915 júniusában megkezdődött a menetzászlóalj bevagonírozása és Magyarországon keresztül (Győröt, Budapesten és Miskolcon át) a keleti frontra szállítása. Július 4-én érkeztek Szambir városába, kipakolás után gyalogmenetben indultak a frontra. Az író százada is fokozatosan bekapcsolódott a heves galíciai harcokba és hamarosan kinevezték a frontvonalak között hírvivői feladatokat ellátó századküldöncnek. A Bug folyó menti júliusi harcok során tanúsított bátor magatartásáért Hašek kiérdemelte a II. osztályú (kisezüst) Vitézségi Érmet is.
Szeptemberben orosz hadifogságba esett és az uráli totskoye-i hadifogolytáborba vitték, ahol a sanyarú körülmények között tífuszt kapott. 1916 júniusában propagandistaként csatlakozott a hadifoglyokból toborozott Csehszlovák Légióhoz. 1918-ban a bolsevik puccs után is Oroszországban maradt, sőt, belépett a Bolsevik Pártba és a Vörös Hadseregbe. Mint a szovjet 5. hadsereg egyik politikai tisztje toborzó- és propagandafeladatokat látott el, újságokat szerkesztett. 1920-ban újranősült, a Párt pedig visszaküldte Csehszlovákiába, ahol ekkor nem örvendett osztatlan népszerűségnek: többen árulónak és bigámistának tartották, gyanakvással fogadták.
A K. u. K. hadseregben és a fronton szerzett tapasztalataiból és az ott megismert karakterekből sokat merített főműve, a Svejk, a derék katona kalandjaihoz. A később népszerűvé vált regény számos beazonosítható személy, történet és helyszín által karikírozza az Osztrák–Magyar Monarchiát és annak haderejét. Hašek 1921-ben fogott neki a mű végleges változatának, de betegsége miatt az utolsó fejezeteket már csak diktálni tudta. 1923-ban, tüdőtágulás és szívbénulás következtében hunyt el Lipnicében, ezért a könyvet egy barátja fejezte be.
Virágh Ajtony
