A gazdaság és a háború
Lohr Ferenc: Hallom a filmet. Magvető, Bp., 1989. 76. o.
„A tanárok egy részét elvitték a frontra, a közellátásban megkezdődtek a hiányok. Két télen át nem volt elég tüzelő az iskolák számára. Hónapokig szénszünet volt a reálban. Kiadták ugyan a könyvből megtanulható leckét, de nem azt tartottuk legelső kötelességünknek. Hideg volt otthon is, egy szobában fűtöttünk; a téli gyerekörömök a hógolyózással, az alkalmi telkeken a zuglói korcsolyázással, nappal valami tanulással és házi segítésekkel teltek el.”
Krausz Simon: A pénzember. Egy magyar bankár élettörténete. Korunk, Bp., 1991. 114. o.
„…romlandó. Rizst, lisztet, kávét stb. őrizni kell, eltenni nehezebb időkre.”
Stemmer Ödön: Egy antikvárius visszaemlékezései. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1985. 88. o.
„A háborús előérzet már hosszabb ideje ránehezedett a gazdasági életre, s mivel a jövő bizonytalannak látszott, mindenki csak a legszükségesebbre szorítkozott, ha vásárlásról, pláne, ha könyvvásárlásról volt szó. De amikor mégis kirobbant a háború, az üzleti forgalom teljesen leállt.”
Bohuniczky Szefi: Otthonok és vendégek. Szépirodalmi, Bp., 1989. 210. o.
„Körülöttünk minden megváltozott, csak hetvenötéves anyósom, az öreg papné maradt változatlan. Ha elvégezte napi munkáját, bibliájával kiült a verandaszerű folyosóra, és elmerült Pál apostol leveleiben. Pedig neki is hozták a híreket, de csak egyszer reagált: – Nem lesz ebből majd drágulás? – kérdezte. Így tudtam meg, hogy az öregség szólaltatja meg a fontosat és nyújt képet a reális valóságról.”
Az első világháború döntő változásokat hozott az Osztrák–Magyar Monarchia gazdaságában. A háború alatt a Monarchia addig jól működő gazdasági egysége az erőforrások kimerülése, az antant gazdasági blokádja és a hadigazdálkodás bevezetése miatt egyre inkább elkezdett szétesni.
Kezdetben a háborús gazdasági intézkedések is csupán rövid ideig tartó fegyveres konfliktussal számoltak. A kormány első lépésként az állami beavatkozások és monopóliumok bővítését tartotta a legfontosabbnak, azonban már az első hetekben jelentkeztek olyan problémák, mint a háborús gazdálkodásra való áttérést jelző zugtőzsde, az árdrágítás és két igen fontos probléma: a felhalmozás és a munkanélküliség. Az állam erőteljes lépésekkel védte a gazdaságot: fizetési moratóriumot rendelt el (leállította a külföldi tartozások kifizetését), hadikölcsönkötvényeket bocsátott ki a rendkívüli kiadások fedezésére, és óriási hadi megrendeléseket adott az iparnak (a gyáripar 48%-a a hadsereg számára termelt).
A konfliktus kitörésével elsősorban az élelmiszerek és közszükségleti cikkek központi ármaximálása vált égetően szükségessé, idővel bevezetésre került a jegyrendszer is. 1915 nyarán a gabonafelvásárlás monopolizálására létrehozott Haditermény Rt. mellett működő több tucat hasonló állami részvénytársaság tevékenysége azt jelentette, hogy az államhatalom nemcsak a belpolitikai életben és a társadalomban, hanem az ország gazdaságában is döntő befolyásra tett szert. Ezek az állami részvénytársaságok a korrupció és visszaélések melegágyaivá váltak, a feketézők és a hadigazdálkodáson meggazdagodott rétegek nagy vagyonai többségükben innét származtak.
1916-tól kezdve gyakorlatilag bárkit igénybe lehetett venni „közérdekű munkára”, a hadigazdálkodás jegyében már 1914-ben több, mint kétszáz vállalat munkását helyezték katonai irányítás alá. Ez 1918-ra azzal a következménnyel járt, hogy a magyar gazdasági élet jelentős részét (állami kézben lévő) katonai irányítás alatt álló részvénytársasági központok uralták. A magyar lakosság a háború alatt hozott intézkedésekből csupán annyit érzékelt, hogy a pénz folyamatosan romlott, állandósultak a beszolgáltatások, az állatállomány nagy részét katonai célokra használták fel (ezen okból kifolyólag csökkent a mezőgazdasági termelés), a munkahelyeken megszokottá vált a hadifogoly munkások látványa, és az alapvető élelmiszereket, illetve ruhát csak jegyre lehetett kapni. Az elhúzódó háború felemésztette a hátország gazdaságát, így súlyos problémák jelentkeztek a társadalomban is. A mezőgazdasági népesség életkörülményei tovább romlottak, a kereskedelem visszaesett, élelmiszer- és nyersanyaghiány állt elő.
Forrás: Magyarország a XX. században. I. kötet. Főszerk.: Kollega Tarsoly István. Babits, Szekszárd, 1996–2000.
Dr. Szőnyi Gyula: A fővárosi élelmiszerárak az 1897-1936. években. Statisztikai Közlemények. Bp. Székesfv. Házinyomdája. Budapest, 1940.
