A BÉKE ELSŐ HÓNAPJA MAGYARORSZÁGON
1918. november 3-án Magyarország számára véget értek a harcok, de nem jött el a béke. Az első „békehónapról” megjelent 620 oldalas könyv összegyűjti a korabeli híreket.
„Veszedelmesen komoly napokat élünk, ne áltassuk magunkat. Az újjászületett Magyarország bölcsőjénél ott leselkednek a gyilkosok.”
Szentesi Lap, 1918. november 28.
A fentiekhez hasonló baljós szalagcímekkel találkozhatunk a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány gondozásában megjelent könyvben, amely főként az 1918. november 3-tól december 3-ig tartó időszakra jellemző és meghatározó sajtó anyagaira fókuszált. A kimerítő sajtóválogatás előtt Gerő András tanulmánya olvasható a „béke indulásáról”, amelyben röviden bemutatja Magyarország háborús veszteségeit, a háború végi életszínvonalat, a spanyolnáthát, a háborús cenzúra végének hatásait. Rávilágít, hogy a megkönnyebbülést és az örömöt egyben átitatták nyomasztó és tragikus vonások, amint fogalmaz: „ekkor még nem tudták, hogy ez egy visszafordíthatatlan folyamat kezdete, hanem csak érzékelték az ország teljes szétesésének rémképét”.
Amikor „győzött” az őszirózsás forradalom, az új politikai vezetés és az egész nemzet bízott az új demokratikus rendszer stabilitásában, az antant-vezetők jóindulatában és támogatásában, miszerint a népek valóban rendelkezhetnek saját maguk felett. Szinte egy hónap leforgása alatt kimondta függetlenségét Csehszlovákia (október 28.), Ausztria (november 12.), Magyarország (november 16.), a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (december 1.), a románok gyulafehérvári nagygyűlése pedig kimondta Erdély elszakadását Magyarországtól (december 1.). A jelenségek könnyebb megértése érdekében a szerkesztők a korszak vizsgálatát korábban kezdik, és tovább is nyújtják, mint november harmadika (ezen kívül a kötetben kronológia és térképek is segítenek a tájékozódásban).
Az emberek ünnepelték a régóta vágyott békét, várták a fronton harcoló fiak, férjek és fivérek hazatérését. Ezzel egy időben megjelentek az első rossz hírek is: napi jelentések a spanyolnátha terjedéséről, idegen csapatoknak az ország területére való betöréséről. Bár élelmiszerből nem volt akkora hiány, mint Németországban vagy Ausztriában, de hiány volt szénből, textilből, egyéb mindennapi használatra szükséges cikkekből. A közeledő tél tüzelőhiánnyal fenyegetett, az ország ezt biztosító területein pedig megkezdődött az antant által támogatott csehszlovák, szerb és román csapatok bevonulása. A hazatérő katonák vagy leadták fegyverüket és hazatértek családjukhoz, vagy bandákba verődve fosztogattak, mindeközben a közbiztonság katasztrofális helyzetben volt, mialatt – mint erről szó volt – keletről a román, északról a csehszlovák, délről a szerb csapatok törtek be egyre mélyebben az ország területére.
1916. október 16-án Károlyi Mihály a parlamentben bejelentette: „A háborút elveszítettük; most az a fontos, hogy ne veszítsük el a békét is”. Azonban minél előrébb halad az olvasó a kötetben, annál világosabb számára, hogy a Károlyi-kormány a népek önrendelkezési jogába vetett hite, az antant vezetői iránt táplált – közel sem kölcsönös – bizalma és végtelen szimpátiája következtében Magyarország elveszítette a békét, hiszen az önfeladás, az egymillió frontkatona lefegyverzése visszafordíthatatlanná tette Trianon tragédiájának bekövetkeztét.
Gerő András tanulmányát a következő gondolattal fejezi be: „Magyarországon 1918 novemberére, a politikai értelemben vett 20. század kezdetén a demokrácia győzött, de a nemzeti önérvényesítés vereséget szenvedett.” Az idézett felvetés nem csak tökéletesen jellemzi a vizsgált időszakot, de a könyvben megjelent sajtóanyagokból is átszűrődik ez a vészjósló kettősség, amely az életet alakítja a háború utáni Magyarországon.
A béke első hónapja Magyarországon. 1918. november 3. – december 3. Szerk. és bev.: Gerő András. Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány–Habsburg Történeti Intézet–Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság, Bp. 2018. 624. old. 3900 Ft
Farkas Sebestyén Lőrinc
