AZ ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉS FELSZÁMOLÁSA

Lenin és elvtársai legfőbb érve az októberi bolsevik puccs későbbi igazolására az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásának biztosítása volt. Ennek ellenére, a testület első és egyetlen ülését, 1918. január 6-án, a bolsevikok erőszakkal feloszlatják.

1917. november 12-től kezdődően nemzetgyűlési választásokat tartottak Oroszországban (pontosabban azokon a területeken amelyeket azidőszerint a szovjetek ellenőrzésük alatt tartottak). A három napos szavazás alatt a választásra jogosultak közel 70%-a járult az urnákhoz, ez több mint 44 millió embert jelent. Túlnyomó többségük 17.9 millió fő a szociálforradalmárokra adta le a voksát, őket követték a bolsevikok 10.6 millió szavazattal. A városi lakosság körében a kadetok rendelkeztek erős szavazóbázissal, ami veszélyeztette a bolsevikok hatalmát, mivel azzal minden politikai tényező tisztában volt, hogy az ország sorsa a nagyobb városokban fog majd eldőlni. A bolsevikok miután kezükbe kaparintották a hatalmat, bíztak abban, hogy a választásokon is győzelmet aratnak, így csapásként érte őket a választási eredmény, amely a legfőbb rivális eszerek győzelmét és a liberális kadetok erős városi jelenlétét prezentálta.

A bolsevikok ismét feltették a kérdést: Mi a teendő? A végrehajtó hatalom már a kezükben volt, rendelkeztek fegyveres erővel, a legfontosabb hivatalok, intézmények, mint például a posta, a távíró, a vasutak az ellenőrzésük alatt álltak. Azonban az Alkotmányozó Nemzetgyűléssel esély kínálkozott egy hatalmi ellenpólus létrejöttére, amely korlátozhatta a bolsevikok tevékenységét, egyben eszer többséggel határozhatott Oroszország jövőjéről.

A választásokat követően a bolsevik vezérkar már a nemzetgyűlés semlegesítésének lehetséges forgatókönyvein dolgozott. Mérlegelték az egyes variációkat, de hamar rájöttek, hogy csak egyetlen eszközzel, az erőszak alkalmazásával tudják ellehetetleníteni a testület munkáját. A bolsevikok, együttműködvén a baloldali eszerekkel, végül engedélyezték a gyűlés összehívását, azzal a kikötéssel, hogy az nem alkothat törvényeket, egyetlen feladata pedig hogy jóváhagyja a Népbiztosok Tanácsának rendeleteit. Így a nemzetgyűlés kirakat szerepre lett kárhoztatva.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés végül 1918. január 5-én ült össze, „tündöklése” nem tartott tovább bő tizenkét óránál. A Pravda aznap reggel e szavakkal tájékoztatta olvasóit: „Ma a tőke hiénái és bérenceik el akarják ragadni a hatalmat szovjetek kezéből”. Ez a főcím megalapozta a nap hangulatát. Az ülés helyszínéül szolgáló Tauriai Palota környéke és a hozzá vezető útszakaszok katonai tábor képét nyújtották az arra vetődőknek. A bolsevik csapatok órákkal az ülés kezdete előtt megszállták a helyszínt, ezzel is nyomást gyakorolva a folyamatosan érkező képviselőkre.

A délutáni órákban megkezdődő plenáris ülés első napirendi pontja az elnöki poszt betöltésében merült ki. S bár a szavazást Viktor Csernov az „ellenzéki” pártok jelöltje nyerte elsöprő többséggel, túlságosan nagy jelentősége nem volt a hivatalának, mandátuma alig tíz órával később megszűnt létezni. A másnap hajnalba nyúló ülésszakot végül nem a „megválasztott” elnök, hanem az őrség parancsnoka, Zseleznyakov matróz rekesztette be, nem éppen alkotmányos eszközökkel. Utóbbi jelezte az ülést levezető elnöknek, hogy „az őrség elfáradt”, a küldöttek biztonságát nem tudja garantálni, így abba kell hagyni az ülést. A küldöttek biztonságát valójában semmiféle külső tényező nem veszélyeztette, hacsak nem a palota büféjében vodkával leitatott matróztársaira gondolt Zseleznyakov.

A feloszlatást személyesen Lenin irányította, aki január 5-én délután egy órakor érkezett meg a palotához. Az ülésen ugyan nem vett részt, de a háttérből ő maga koordinálta az eseményeket. Miután látta, hogy a katonai zár miatt esélytelen komolyabb a nemzetgyűléssel szimpatizáló tüntetés megszervezése a palota előtti téren, délután négy órakor engedélyezte az ülés megkezdését, amely a fent leírt menetrendnek megfelelően vette kezdetét. Viktor Csernov a testület elnöke a rá és képviselőtársaira nehezedő nyomásra – amelyet tovább erősített a terembe betóduló állig felfegyverzett részeg matrózok látványa – az ülést elnapolta aznap délután öt órára. Nem tudni, hogy sejtette-e az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elnöke, hogy ezzel nem csak az adott ülésszak, de az orosz demokratikus kísérlet elnapolására is sor került, több mint hetven évre.

Lenin és a bolsevikok ismét győzelmet arattak. 1917 október/novemberét követően immár a másodikat. Az elsővel kezükbe kaparintották a végrehajtó hatalmat, a másodikkal, a nemzetgyűlés erőszakos feloszlatásával felszámolták az egyetlen még létező és legitim hatalmi ellenpólust, amely alkotmányos úton akadályozhatta volna meg a bolsevik típusú totalitárius diktatúra létrejöttét.

Balogh Gábor