A HÚSVÉTI FELKELÉS – Éirí Amach na Cásca

A német Külügyi Hivatal a háború során tervezte India, Egyiptom és a Kaukázus népeinek fellázítását. Az ötletek között szerepelt egy ír fegyveres felkelés terve is.

Németország számára kapóra jött egy ír felkelés támogatása, amely Nagy-Britannia közvetlen szomszédságában okoz kellemetlenséget, arról nem is beszélve, hogy ebben a térségben adott volt egy évszázadokra visszanyúló konfliktushelyzet. A tervet főként az Amerikai Egyesült Államokban élő írek és „németamerikaiak” támogatták. A lázadás megszervezésével Sir Roger Casementet, a Brit Külügyminisztérium munkatársát bízták meg. A nacionalista ír diplomata nem volt jó véleménnyel az angolokról, röviden így jellemezte őket: „micsoda nyúlszívű, korcs fajzatok”, máshol eképpen fogalmazott: „néha szívem mélyén arra vágyom, hogy német őrök csizmáinak dobogását halljam Minden Parlamentek Anyjának falai előtt”. 1914 augusztusában New Yorkban találkozott Bernstorff gróffal, a washingtoni német nagykövettel, akitől megbízását kapta. 1914 októberében Casement egy német tengeralattjárón érkezett Írország partjaihoz, ezek után kezdett bele a szervezkedésbe. Érkezett ugyan néhány szállítmány hadianyag Amerikából és Németországból is, de azokat javarészt a brit hatóságok lefoglalták, más részről pedig eleve elvetéltnek tűnt a terv, mivel a felkelők nem csak fegyverekben, de az egységben és egyetértésben is hiányt szenvedtek, mivel a különböző szabadságmozgalmak célkitűzései és a célok eléréséhez alkalmazott módok eltértek.

1916. április 24-én Patrick Pearse és az IRB (az Ír Köztársaság Testvéri mozgalma) egy csoportja a skóciai születésű James Connolly csekély létszámú Ír Polgári Hadseregével (Irish Citizen’s Army) egyesülve elfoglalta a Dublin központjában található stratégiailag fontos épületeket. Kisszámú hallgatóság előtt felolvasták az ír függetlenségi kiáltványt, a felkelők bizakodása ellenére azonban a köznép passzív maradt, így a remélt támogatás elmaradt. A britek a szigeten állomásoztatott 19 ezer fős haderejüket mozgósították, hat nap leforgása alatt fel is számolták a felkelést, Dublin belvárosa romokban hevert. A felkelés során több mint 1300 ember halt vagy sebesült meg.

Az összecsapásokat követően Lloyd George bejelentette, hogy felfedeztek egy német összeesküvést, amelynek szálai Írországig futnak (mint ismert, a német támogatás a várttól jócskán elmaradt), erre hivatkozva a függetlenségi párti, nacionalista Sinn Fein vezető politikusai ellen letartóztatási parancsot adtak ki. A felkelés vezetőit, James Connollyt és Patrick Pearse-t, valamint 12 társukat kivégezték a következő hónapban, Casementet szintén elfogták és hazaárulás vádjával 1916. augusztus 3-án felakasztották. Ezen kívül ezreket bírósági ítélet nélkül koncentrációs táborokba zárták.

Bár az I. világháború történetében mellékszálként szerepel, az ír függetlenségi harcban a húsvéti felkelés nem epizódszerepet játszott: többek között ennek hatására robbant ki egy országos felkelés a brit uralom ellen 1918-ban, majd jött létre 1921-ben az angol–ír megállapodás, amely két autonóm területre (Írország és Észak-Írország) osztotta az országot. A brit nemzetközösséghez kötődő utolsó szálat csak az 1948-as Köztársasági Törvény elfogadásával vágták el.

A Brit Birodalom, bármennyire is a kis népek védelmezőjeként lépett fel, a velük együtt élő ír nemzet függetlenségi mozgalmát vérbe fojtotta.

Farkas Sebestyén Lőrinc