A levél folytatása
Kövendi-Veress Gyula gyűjteményéből
levelek/képeslapok
1915. augusztus 6.
„Nem tudok örülni, mert tudom, hogy még soká lesz a békekötés napja…
Sokszor egész apátiában fogok fel mindent. Legyen aminek és amikor lenni kell….
Máskor pedig s az a baj, hogy ez a gyakoribb határtalan elkeseredés tölt el. Nem tudom megérteni, miért kell – szabad akaratomon kívül – kinlódnom nekem s miért kinoznak téged édes Ilonkám.”