Karácsonyi fegyverszünet a nyugati hadszíntéren

1914 őszére a nyugati fronton egészen az Északi-tengertől Svájcig összefüggő lövészárokrendszer alakult ki, ezért az első háborús év karácsonyának szentestéje ugyanolyannak ígérkezett, mint a világháború bármelyik másik megszokott napja. XV. Benedek pápa karácsonyi fegyverszüneti felhívását egyhangúan utasították el a harcban álló felek, a katonai vezetők pedig még december 24-én is ragaszkodtak a fegyelem fenntartásához, de az egyszerű katonák végül megtalálták a módját a közös ünneplésnek, a háborúk történetében a lovagiasság és a humanitás egyik utolsó szép példájaként.

1914. december 25-ének első óráiban a német bakák gyertyákat gyújtottak, karácsonyi dalokat kezdtek el énekelni, egyes frontszakaszokon pedig még karácsonyfát is állítottak, közben pedig jókívánságokat kiáltottak át az ellenséges lövészárkokba. A britek és franciák meglepve álltak az eset előtt, ám hamarosan ők is csatlakoztak az énekléshez, a nap felkeltével pedig egymás után másztak elő a katonák lövészárkaikból, és megindultak egymás felé – „a senki földjén”.

A kezdeti bizalmatlankodás után gyorsan megindult a beszélgetés, a katonák meg is ajándékozták egymást: dohányt, édességet, ételt és ellátmányt cseréltek, közösen énekeltek, sőt, egyes helyeken még futballmérkőzésre is sort kerítettek. Az ideiglenesen beállt fegyvernyugvás során a csatatéren lévő temetetlen bajtársaknak is megadták a végtisztességet. 

A fegyverszünet azonban nem mindenhol valósult meg ugyanúgy: volt, ahol karácsony napja semmiben nem különbözött a többitől, máshol pedig a megegyezés csak a halottak elszállítását tette lehetővé. Ezzel együtt a fegyverszünet időtartama sem bizonyult egységesnek: egyes helyeken csak december 25-ére vonatkozott, míg a front más részein akár újévig is kitartott.

A hadvezetés számára a frontbarátkozás ugyanakkor számos veszélyt is tartogatott, ezért a december 25-e utáni napokban a vezérkarok mindent megtettek annak érdekében, hogy a jövőben több ilyen eset ne valósulhasson meg. A sajtó is sokáig hallgatott az eseményről, a The New York Times és a The Illustrated London News tudósított először december 31-én a történtekről, igaz, igencsak cenzúrázott fromában. Ezek függvényében a felsőbb katonai vezetés a jövőben szigorúan megtiltotta az ellenféllel való kapcsolatfenntartást.

A későbbi háborús években már nem igazán akadt példa az 1914 karácsonyán történtekre, ugyanis a gépesített hadviselés eszkalálódásával és a harcok elszemélytelenedésével egyre inkább kiveszett az emberség az egymással szemben álló katonákból.

A témát remekül mutatja be a „Fegyverszünet karácsonyra” (Joyeux Noël, 2005) c. francia–német–brit–belga–román film.

http://www.port.hu/fegyverszunet_karacsonyra_joyeux_noel/pls/w/films.film_page?i_film_id=81922